Férfivélemény: Hagyjuk már, hogy a férfiak képtelenek hűségesek maradni!
Hűségesnek maradni egy kapcsolatban nem kihívás, hiába szajkózzák néhányan, hogy a férfiak képtelenek rá.
A hűtlenség a romantika rákfenéje, egy olyan kellemetlen helyzet, ami megannyi párkapcsolatot tett már tönkre és amit a legtöbben előbb vagy utóbb megtapasztalunk, akár elszenvedői, akár elkövetői legyünk annak. Emiatt persze mindannyiunknak megvannak a félelmei, ha pedig elég sokszor ültettek fel minket, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy lehetetlen úgy együtt lenni valakivel hosszabb távon, hogy annak ne félrelépés legyen a vége. Az emberben persze felmerül ilyenkor az, vajon mit rontott el, mi vezetett oda, akár sokadik alkalommal, hogy idáig jusson.
Ellaposodott a kapcsolat, zátonyra futott a szexuális élet, vagy egyszerűen csak egy hirtelen jött részeg baklövés okozta a szerencsétlenséget, megannyi forgatókönyv lehetséges. Az indokok firtatása azonban sokak számára túl fájdalmas, nem mindenki akar vagy képes benézni a színfalak mögé, és ilyenkor kényelmesebb a probléma hárítása valamilyen látszat magyarázattal, egy egyetemes igazságnak tűnő sallanggal. Például azzal az egyre sűrűbben szembejövő „bölcselettel", hogy a férfiak képtelenek hűségesek maradni. Mert a sejtek szintjén van belénk kódolva az, hogy minél több partnerünk legyen, így a szociális keretek mindössze rövid ideig tartanak vissza minket, előbb vagy utóbb úgyis az ösztönök kerekednek felül, akkor pedig bekövetkezik az elkerülhetetlen.
Bármennyire is kényelmes kifogás az elemi ösztönökre fogni azt, hogy miért vagyunk alkalmatlanok a hűségre, az igazság az, hogy egyszerűen csak gyenge akaraterőről és léket kapott kapcsolatokról beszélünk, nem pedig holmi evolúciós kiskapuról, ami felmenthetne akárkit a saját akaratgyengesége alól. Hűségesnek maradni egyáltalán nem nehézség egy jó kapcsolatban. És ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden felhőtlen, hiszen a legálomszerűbbnek tűnő szerelem is rejt magában problémákat. De amíg boldogok vagytok egymás mellett a problémák ellenére is, addig fel se merül a megcsalás gondolata. Rossz szériák persze mindenhol akadnak, így egy többnyire boldog párkapcsolatban is megremeghet az ember akarata, ha épp úgy állnak együtt a csillagok.
Ekkor jön be a képbe az akaraterő kérdése. Hiszen a megcsalás többnyire nem egy hirtelen történő esemény. Egy férfi nyakába se ugrálnak alulöltözött nők az utcán azért, hogy elcsábítsák őt. Ahhoz, hogy a tényleges hűtlenségig eljusson az ember, több lépést kell megtennie. Leállok beszélgetni ezzel a nővel? Megiszom vele azt az utolsó italt, amiről tudom, hogy már nem kellene? Reagálok a flörtölésére, esetleg én kezdek el vele flörtölni? Mindig adott a lehetőség arra, hogy visszalépjen az ember. Megannyi apró döntés és ezzel együtt megannyi lehetőség arra, hogy meghúzzuk magunknak a határokat. Nincsenek elnyomott ösztönök, amik arra sarkallnak, hogy lépd át ezeket a határokat, de még ha lennének is, akkor sem fakocka egyszerűséggel működő ösztönlények vagyunk. Az ilyen helyzetekben meghozott ballépéseink egyszerűen csak gyenge akaraterő kérdései, vagy szándékosan meghozott döntések.
A férfiak igenis képesek hűségesek maradni, nincsenek egyetemes természeti törvények, amik visszatartanak minket ettől. Minden ember képes rá, ahhoz azonban döntéseket kell hozni, felelősséget vállalni következményekért és dolgozni a kapcsolatokon azért, hogy jól működjenek. Erre persze lehetne kontrázni, hogy nincsenek ma már férfiak, akik ezeket képesek megugrani. Dehogy nincsenek. De ez már egy másik, kifejtésre váró téma.
Nyitókép: Shutterstock