Férfivélemény: Hagyjuk már, hogy a férfiak képtelenek hűségesek maradni!

Hűségesnek maradni egy kapcsolatban nem kihívás, hiába szajkózzák néhányan, hogy a férfiak képtelenek rá.

A hűtlenség a romantika rákfenéje, egy olyan kellemetlen helyzet, ami megannyi párkapcsolatot tett már tönkre és amit a legtöbben előbb vagy utóbb megtapasztalunk, akár elszenvedői, akár elkövetői legyünk annak. Emiatt persze mindannyiunknak megvannak a félelmei, ha pedig elég sokszor ültettek fel minket, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy lehetetlen úgy együtt lenni valakivel hosszabb távon, hogy annak ne félrelépés legyen a vége. Az emberben persze felmerül ilyenkor az, vajon mit rontott el, mi vezetett oda, akár sokadik alkalommal, hogy idáig jusson.

Ellaposodott a kapcsolat, zátonyra futott a szexuális élet, vagy egyszerűen csak egy hirtelen jött részeg baklövés okozta a szerencsétlenséget, megannyi forgatókönyv lehetséges. Az indokok firtatása azonban sokak számára túl fájdalmas, nem mindenki akar vagy képes benézni a színfalak mögé, és ilyenkor kényelmesebb a probléma hárítása valamilyen látszat magyarázattal, egy egyetemes igazságnak tűnő sallanggal. Például azzal az egyre sűrűbben szembejövő „bölcselettel", hogy a férfiak képtelenek hűségesek maradni. Mert a sejtek szintjén van belénk kódolva az, hogy minél több partnerünk legyen, így a szociális keretek mindössze rövid ideig tartanak vissza minket, előbb vagy utóbb úgyis az ösztönök kerekednek felül, akkor pedig bekövetkezik az elkerülhetetlen.

Forrás: Shutterstock

Bármennyire is kényelmes kifogás az elemi ösztönökre fogni azt, hogy miért vagyunk alkalmatlanok a hűségre, az igazság az, hogy egyszerűen csak gyenge akaraterőről és léket kapott kapcsolatokról beszélünk, nem pedig holmi evolúciós kiskapuról, ami felmenthetne akárkit a saját akaratgyengesége alól. Hűségesnek maradni egyáltalán nem nehézség egy jó kapcsolatban. És ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden felhőtlen, hiszen a legálomszerűbbnek tűnő szerelem is rejt magában problémákat. De amíg boldogok vagytok egymás mellett a problémák ellenére is, addig fel se merül a megcsalás gondolata. Rossz szériák persze mindenhol akadnak, így egy többnyire boldog párkapcsolatban is megremeghet az ember akarata, ha épp úgy állnak együtt a csillagok.

Ekkor jön be a képbe az akaraterő kérdése. Hiszen a megcsalás többnyire nem egy hirtelen történő esemény. Egy férfi nyakába se ugrálnak alulöltözött nők az utcán azért, hogy elcsábítsák őt. Ahhoz, hogy a tényleges hűtlenségig eljusson az ember, több lépést kell megtennie. Leállok beszélgetni ezzel a nővel? Megiszom vele azt az utolsó italt, amiről tudom, hogy már nem kellene? Reagálok a flörtölésére, esetleg én kezdek el vele flörtölni? Mindig adott a lehetőség arra, hogy visszalépjen az ember. Megannyi apró döntés és ezzel együtt megannyi lehetőség arra, hogy meghúzzuk magunknak a határokat. Nincsenek elnyomott ösztönök, amik arra sarkallnak, hogy lépd át ezeket a határokat, de még ha lennének is, akkor sem fakocka egyszerűséggel működő ösztönlények vagyunk. Az ilyen helyzetekben meghozott ballépéseink egyszerűen csak gyenge akaraterő kérdései, vagy szándékosan meghozott döntések.

A férfiak igenis képesek hűségesek maradni, nincsenek egyetemes természeti törvények, amik visszatartanak minket ettől. Minden ember képes rá, ahhoz azonban döntéseket kell hozni, felelősséget vállalni következményekért és dolgozni a kapcsolatokon azért, hogy jól működjenek. Erre persze lehetne kontrázni, hogy nincsenek ma már férfiak, akik ezeket képesek megugrani. Dehogy nincsenek. De ez már egy másik, kifejtésre váró téma.

Nyitókép: Shutterstock