40 éves vagy? Lassan kifutsz az időből...

Vannak olyan dolgok, amiket nem illik egy másik embertől megkérdezni. Nem illik, mert nem ismerjük a múltját és sokszor azt sem, mivel küszködik az életében, így egy számunkra ártatlan kérdéssel pillanatok alatt felhozhatunk elfojtott frusztrációkat, szégyenérzetet és lelki fájdalmat.

Na, mikor lesz már gyerek?

Van egy barátnőm, aki évek óta próbálkozik a férjével, de sajnos egyelőre nem jött össze a baba. Persze, ezt nem kommunikálja a külvilág felé, hisz egyrészt nem tartozik senkire, másrészt épp eléggé megviseli a dolog, nem akar még állandóan beszélni is róla. Így eléggé betalál, amikor valaki spontán odaveti, hogy már évek óta házasok a férjével, mikor lesz már végre baba? Már csak azért is tapintatlan ez a kérdés, hisz egy nőnek általában vagy azért nincs gyereke, mert nem jön össze vagy nincs olyan partnere, akivel családot tudna alapítani.

Velem is előfordult, hogy egy tánctanfolyamon az volt az egyik srác első kérdése felém, hogy „Férj, gyerek?" Nem ismertük egymást, soha nem beszéltünk előtte, de mindezt olyan természetességgel kérdezte meg, mintha az időjárásról csevegtünk volna. Nálam viszont betalált ez a kérdés, hisz pont ez fáj a legjobban, hogy nincs.

Forrás: Shutterstock

40 éves vagy? Lassan kifutsz az időből, ha gyereket szeretnél...

Nem mondod! Szerinted még nem hallottam a biológiai óráról? Szerinted nem tudom, hogy már csak 1-2 évem van hátra, ha gyereket szeretnék? Elárulom, épp elég szorongással jár egy 35 év feletti nőnek, hogy nincs még gyermeke és sok esetben egy működőképes párkapcsolata sem, nem hiányzik, hogy újra és újra az arcába tolják a korát.

De hát, hogyhogy egyedül vagy még? Mi a baj veled... nem lehet, hogy túl magasak az elvárásaid?

Az egyik barátnőm nemrég szakított a pasijàval és újra kikerült a húspiacra, azaz feljelentkezett egy internetes társkeresőre. Döbbenten mesélte nekem, hogy a pasik eltűnnek, nem írnak, megbízhatatlanok. Gondoltam magamban, „üdv a társkeresők világában", ez nem egy habos-babos rózsaszín világ, aki manapság egyedül van, pontosan tudja, miről beszèlek. Hiába rohangál sok szingli Magyarországon, az emberek mégis nehezen találnak egymásra, és ez sok esetben nem az elvárásokon múlik. Azt sem gondolom, hogy minden szingli ember defektes, csak azért, mert sok esetben inkább az egyedüllétet választja, mint hogy vegetáljon egy rossz párkapcsolatban. Mindenesetre ilyenkor nincs annál frusztrálóbb kérdés, mint hogy „Egy ilyen csinos nő hogy lehet még mindig egyedül?".

Fogytál/ híztál?

Ez a kérdés mind egy túlsúlyos, mind egy vékony nő számára kellemetlen lehet. Én világéletemben vékony voltam és rengeteg negatív megjegyzést kaptam emiatt. Az emberek érdekes módon felhatalmazva érzik magukat arra, hogy rendszeresen beszóljanak egy sovány embernek. Míg egy kövér nőtől tapintatból nem kérdezik meg, hogy „Húha, már megint híztál?", nekem viszont többször megjegyezték, hogy „Úristen, hogy nézel ki, de vékony vagy, megint fogytál? Egyél többet! Anorexiás vagy?" Ennek köszönhetően világéletemben gátlásaim voltam a súlyom miatt és sokáig tartott, amíg megszerettem a testemet.

Őszintén szólva nem értem, hova tűnt az emberekből az empátia. Nem értem, miért nem gondolnak bele csak egy kicsit a másik helyzetébe, mielőtt kellemetlen kérdéseket tennének fel.„Mikor lesz már párod, mikor házasodtok össze, mikor lesz már gyerek, mikor lesz kistestvére" - ezek egyike sem tartozik másokra! Mindenki jobban tenné, ha inkább a saját háza táján sepregetne, feltételezem, mindenhol van mit jobbá tenni...

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek