"Belénk égett, hogy a férfiak nem sírhatnak" - interjú Katona Etelka pszichológussal

Sokan azért nem mernek beszélni az érzéseikről, a problémáikról, mert azt hiszik, gyengének tűnnek, netán megbélyegzi őket a környezetük. Sajnos még ma is élénken él a társadalmunkban az a vélekedés, hogy csak az fordul pszichológushoz, akinek baj van a fejével...

Pszichológushoz járni azonban nem szégyen, főleg manapság, amikor a koronavírus okozta járványhelyzet megmutatta, mennyire sérülékeny az életünk. A pandémia ugyan véget ért, de szinte rögtön fejest ugrott a világ egy újabb kataklizmába, méghozzá az orosz-ukrán háborúba, ami félelmet, bizonytalanságot, gazdasági világválságot okozott.

Az egyre növekvő energia- és termékárak, a háború őrjítő közelsége sokakban félelmet kelt, és a hónapok óta fennálló veszélyhelyzet egyesekben szorongást okozhat. De, mi is pontosan a szorongás? Nevezhetjük betegségnek, okozhat-e komolyabb mentális problémákat, és hogyan tudunk ellene védekezni?

Katona Etelkával, a Budai Pszichológus Központ pszichológusával beszélgettünk a szorongásról, arról, hogy mit tehetünk ellene és mikor kell mindenképp szakemberhez fordulni.

Forrás: Gerhard Rauth

Először talán tisztázzuk, mi is pontosan a szorongás.

– A szorongás olyan nyugtalanság érzése, mint például az aggodalom vagy a félelem, ami lehet enyhe vagy súlyos. Mindenki szorong életének egy bizonyos pontján. Például aggódhat és szoronghat egy vizsga, orvosi vizsgálat vagy állásinterjú miatt. Azonban ez teljesen normális. A normálistól eltérő szorongásról pedig akkor beszélünk, amikor a szorongás állandóvá válik és kihatással van a mindennapi életvitelre (HNS, 2021). (National Institute of Mental Health).

– A mai pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Nem a helyzetek, hanem azok értékelése váltja ki a szorongást, például egy állás elvesztése (valós veszélyhelyzet) ugyanolyan szorongást válthat ki, mint az állás elvesztésétől való félelem (vélt veszélyhelyzet). Hasonlóképpen, a hipochondriás páciens, aki valamilyen betegség lehetséges kialakulása miatt aggódik (vélt veszély), ugyanolyan erős szorongást élhet át, mint a testi betegségtől szenvedő (valós veszély) személy (SOTE klinikai tanszék).

Nevezhető betegségnek?

Maga a szorongás nem betegség, az evolúció szempontjából egy adaptív folyamat, hiszen segít detektálni a veszélyt és a testünket mobilizálni az esetleges cselekvésre. Ez egy ösztönös folyamat, ami a túlélést segíti elő. Csakhogy, amikor ez a szorongás már nem a túlélésünket segíti, hanem krónikussá válik és a mindennapi életvitelünket nagy mértékben akadályozza, akkor már komolyan kell venni. A szorongásos zavaroknak számos típusa létezik, köztük a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a szociális szorongás és a különböző fóbiákkal kapcsolatos zavarok a leggyakoribbak.

Mi a különbség a stressz és a szorongás között?

– A stresszes emberek mentális és fizikai tüneteket tapasztalnak, például ingerlékenységet, dühöt, fáradtságot, izomfájdalmat, emésztési problémákat és alvászavarokat. A szorongást viszont a tartós, túlzott aggodalmak határozzák meg, amelyek még a stresszor hiányában sem múlnak el, de a tünetek lehetnek hasonlóak (Kenéz Mórotz, 2019).

Mely tünetek, pánikreakciók után forduljunk szakemberhez?

– Amint a mindennapi életet akadályozó a szorongás mértéke, illetve ha az egyén számára kezelhetetlenné válnak a tünetek. Ez mindenkinél változó, hogy ki milyen mértékben tud megküzdeni a szorongásos tényezőkkel. Abban az esetben, ha a meglévő eszköztár elégtelen a szorongás csökkentésére, illetve napi szinten hátráltatja az életet, úgy érdemes felkeresni egy szakembert.

Mik válthatják ki a szorongást?

– Ez is nagyban egyénfüggő. Van olyan, akinek már az erős szorongást okoz, ha a másnapi munkára gondol. Illetve van olyan is, aki alapjáraton nagyon jól kezeli a saját szorongásait, de például a jelenlegi világgazdasági válság és a háború közelsége totálisan felborítja a mentális jóllétét. Gyakorlatilag bármi kiválthat szorongást, ami az adott személy számára distresszt okoz. Ezt egyébként fel lehet térképezni, lehet tudatosítani az esetek nagy részében.

Forrás: Shutterstock

Beszélhetünk külön munkahely, inflációs válság vagy háború okozta szorongásról, vagy ez mind egyféle "betegség"?

– Tulajdonképpen igen, de semmiképpen sem definiálnám betegségként. Inkább gondoljunk rá úgy, mint veszélyre adott válaszreakcióra, ami viszont természetes folyamat. Itt is az a fontos kérdés, hogy mennyire nehezíti meg a napi normális életvitelünket. Ezek a szorongások hasonló mechanizmussal jönnek létre, valóban közös a "gyökerük" és ez jó hír, mert hasonlóképpen lehet megküzdeni velük.

Ezek szerint megnehezítheti annyira a mindennapi életünket, hogy akadályozhat a munkában is?

– Igen, sajnos amikor már a mindennapi életre kihatással vannak a kellemetlen érzések, gondolatok, akkor jelentősen gátolhatják a megszokott életvitelünket és meglehetősen nagy terhet róhatnak ránk.

Megszüntethető a szorongás, ha a kiváltó ok olyasmi, amelyre nincs ráhatásunk? Gondolok itt a háborúra vagy akár az inflációra.

– Ha a veszélyüzenet bizonytalansággal ötvöződik és az egyén nem tudja milyen eszközökkel lehet reagálni a fenyegetésre, szorongás lép fel. Ami azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre elégséges eszköztár a szorongás megszüntetésére. A háború, infláció olyan tényezők, amire sok ráhatásunk nincsen, ráadásul kollektíven mindenkit érint.

– Teljesen normális hogy nyomás gyakorol az ember lelkére. Nem feltétlenül a megszüntetés, mint inkább a helyzet kezelése, integrálása, saját szerepünk megértése és elfogadása lenne a cél. Globális problémáról beszélünk, amely jelenleg az egész világot foglalkoztatja. Teljesen normális, hogy sokakban kelt szorongást.

Ha beszélünk a szorongás tárgyáról, az segíthet megoldani a problémát vagy ront a helyzeten?

– Pszichológusként azt mondanám, hogy mindenképpen érdemes beszélnünk a megfelelő környezetben a szorongásainkról. Igaz, előfordulhat, hogy a család és a barátok csak tovább katasztrofizálják a helyzetet. Így nehéz általános tanácsot adni abban, hogy mi az ami segít. Mindenesetre ha beszélünk az érzéseinkről, félelmeinkről megértő füleknek, az sokat tud segíteni. Hiszen láthatjuk, hogy más is hasonlóképpen éli meg és nem vagyunk egyedül.

Melyik a jobb, a struccpolitika vagy a totális mélyreásás? Van középút?

– A struccpolitika szerintem sosem jó tanácsadó, érdemes tudatosítani hogy mégis mit okoz bennünk a fennálló helyzet. Viszont szabályozni kell, hogy mikor és mennyit bírunk el az információáradatból. Tudatosan kell hozzáállni a kérdéshez, kontrollálni a híreket és a hír olvasásával töltött idő mennyiségét. A középutat a saját szükségleteink függvényében kell kijelölni.

– Kulcsfontosságú hogy kontrolláljuk mennyit foglalkozunk a témával és filterezzük a tartalmakat. Egy bizonyos szint felett lehet káros is, hogy ha valaki "túlságosan" is elfoglalt egy témával, de ez is egyénfüggő. Azt gondolom, hogy fontos tudni mi zajlik a környezetünkben, de a túlzott involválódás semmiképpen sem tesz jót. Az például egy jó megküzdés, ha az időnk vagy lehetőségünk függvényében akár önkénteskedünk vagy másmilyen segítséget nyújtunk. Az aktív közreműködés tudja csillapítani a "tehetetlenséget", amelyet most érzünk.

Akkor nem is lehet védekezni a szorongás ellen?

– Mivel ez egy természetes folyamat, így kivédeni nem nagyon lehet, kezelni viszont igen. Erre rengeteg technika létezik.

Milyen konkrét tippek, gyakorlatok léteznek a szorongás enyhítésére?

– A lelki feltáró munka, mindfullness gyakorlatok, relaxáció, meditáció, az információ szűrése és kontrollálása mind enyhíthetik a szorongást. Rengeteg ingyenesen elérhető applikáció, gyakorlat, de még csoportos foglalkozás létezik. Szerencsére ma már minden elérhető az interneten. Érdemes mindenkinek kutatni azt az eszközt, amelyet bármikor tud mobilizálni, amikor szüksége van rá. A légzőgyakorlatokat nagyon szeretem, mert bárhol és nagyjából bármikor segítségül tudjuk hívni.

Elkerülhető a gyógyszeres kezelés?

– Ez azon is múlik, hogy mennyire a súlyos a probléma, illetve milyen megküzdési mechanizmusokkal vagyunk felvértezve. Léteznek szorongást csökkentő gyakorlatok, illetve szakember segítségével meg lehet tanulni a szorongás menedzselését. De van olyan eset is, amikor a kezelőorvos úgy ítéli meg a helyzetet, hogy gyógyszeresen is megtámogatja a folyamatot.

Sokan félnek pszichológushoz fordulni, mivel még ma is él a társadalomban az a vélekedés, hogy ciki "agyturkászhoz" járni, és amúgy is, csak a betegek mennek terápiára.

– Sajnos a felfogással van a baj, mert nem ciki szakemberhez járni és nem csak annak van rá szüksége, aki elmebeteg. Ha az autónk elromlik, elvisszük a szervízbe, viszont magunkkal, a testünkkel, az elménkkel és a lelkünkkel szinte semmit sem foglalkozunk. Kár lenne tagadni, mindenkinek lesznek problémái, hiszen ettől élet az élet, a nagy kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezeket a helyzeteket kezelni. Ha nem ismerjük magunkat, ha nem tudjuk, hol vannak a határaink, akkor nem fogjuk tudni leküzdeni az akadályokat sem.

– Nagyon gyakori a praxisomban, hogy a férfi páciensek félnek felvállani az érzéseiket, mert egyből megbélyegzik őket. Belénk égett, hogy a férfiak nem sírhatnak, mert a férfi erős és nem mutathat gyengeséget. A sírás viszont nem a gyengeség jele, sőt én arra buzdítok mindenkit, hogy merje felvállalni az érzéseit, beszéljen róla, mert így fogunk igazán megerősödni lelkileg.

Források:
Gábor F., & Xénia G. (n.d.). A szorongás konceptuális aspektusai, klasszifikációja, neuroanatómiája és az anxiolítikum-fejlesztés problémái. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 12.
Kenéz Mórotz, D. P.-F. (2019). Kognitív viselkedésterpia. Medicina.
Overview—Generalised anxiety disorder in adults. (2021, February 10). Nhs.Uk. https://www.nhs.uk/mental-health/conditions/generalised-anxiety-disorder/overview/
(N.d.).

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek