Várandósság – Normál élettani helyzet vagy betegség?
Tapasztalom, hogy a köztudatban a várandósságot és a szülést sok esetben vészhelyzetként, komplikációkkal és veszélyekkel teli állapotként élik meg a nők. Rásegítenek erre a tévhitek, az álhírek, a negatív média és a tájékozatlanság, valamint az, hogy sokan előszeretettel ragadnak le túlhaladott nézetek mellett.
Valójában a várandósság és a szülés teljesen természetes élettani folyamat, a női test – enyhe túlzással – erre lett kitalálva, megtervezve, és bármilyen hihetetlenül is hangzik, a nők képesek szülni, a kisbabák pedig születni, az esetek 90 százalékában mindenféle külső beavatkozás nélkül.
A sok pozitív törekvés ellenére is egyre rosszabb a helyzet, hiszen a rendelkezések még távolabb viszik a természetességtől a szülést. Az, hogy egy nő nem választhatja meg a kórházaban a segítőit, hanem éppen azzal kell szülnie, akit ott lát életében először, sok esetben nem mehet be vele a saját hozzátartozója, még inkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza az egyébként is intim, magára utalt szituációban.
Sok szülést volt szerencsém kísérni, rengeteg tapasztalat ért, sokat tanultam a gyakorlatban, ami sokszor felülírta az elméleti tudást. Tankönyvből szülni nem lehet, ahogyan azt sem lehet megtanulni, mitől lesz valóban pozitív és örömteli egy szülés? Számos törekvés van a kórházi, de háborítatlan szülésre, ma már ilyet is hallok, hogy „otthonszülés kórházban", de valahogy mégsem vagyok nyugodt. Nem szeretnék szőrszálhasogató lenni, de nincs olyan, hogy kórházban otthonszülés. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a család nem otthon van, hanem egy idegen környezetben, idegen emberek között, és legyen egy szülészet bármilyen nyitott, bármennyit is fejlődjön a háborítatlanság jegyében, mégis van egy alap protokoll, ami minden esetben megtörténik, ez pedig már önmagában nem egyezik a holisztikus szemléletű otthoni szüléskíséréssel.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne kórházban is szépen, háborítatlanul szülni: sok helyen törekednek arra, hogy változtassanak a berögzült, elavult szülészeti gyakorlaton.Van, ahol valóban változtak a dolgok az elmúlt években, és van, ahol viszont kimerült ez abban, hogy lett alternatív szülőszoba, kád, mécses, kutyafüle, de higgyük el, a háborítatlanság nem ezen múlik, sokkal inkább a kísérők tudásán, tapasztalatain és hozzáállásán.
Most mégsem erről szeretnék írni, hanem a várandósság hónapjairól. Sokszor kérdezik a szülésfelkészítéskor, hogy mennyit ehet a várandós anya, sportolhat-e, vannak-e tiltott vagy nem ajánlott dolgok? Ezek teljesen természetes kérdések, hiszen mindenki félti a kisbabáját, nem szeretne olyat tenni, amivel esetleg árthat neki. Nem szeretnék azzal példálózni, amit szintén sokszor hallok - minek kell ekkora faksznit csinálni az egészből, régen a nők kimentek a szántóföldre, megszültek, aztán dolgoztak tovább -, mert ez a másik negatív véglet.
A történet ott kezdődik, hogy a 9 hónap alatt a hormonok teljesen más összetételben kezdenek termelődni, mint azt megelőzően, ez pedig változásokkal jár, például azzal, hogy lazábbak lesznek a szalagok, az ízületekre és a medencefenék izomzatára egyre nagyobb teher nehezedik. Ezt figyelembe véve azt kell mondanunk, másképpen kell mozogni, pihenni, oda kell figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, de semmiképpen sem szabad egyetlen nőnek sem betegként tekinteni magára.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Például azt, hogy a kismama nem kettő helyett eszik, hanem kiegyensúlyozottan, figyelve a megfelelő tápanyag- és vitaminbevitelre, hiszen a baba az anya szervezetéből veszi el, amire szüksége van. Ha az anyai szervezet nem tartalmaz megfelelő mennyiséget ezekből, akkor kialakulnak a hiánytünetek. A másik fontos elem a megfelelő és rendszeres mozgás. Egy edzett test a szülést és az utána való regenerálódást is jobban viseli. A kérdés az, mit mozogjon egy várandós? Ha már előtte is rendszeresen sportolt, azt tanácsolni, hogy fejezze be, kifejezetten rossz ötlet, hiszen az edzés megvonása a testre és a lélekre is káros hatást gyakorol. Arra kell inkább törekedni, hogy olyan terhelést és mozgásformát válasszunk, ami vigyáz az ízületekre, nem terheli a méhet, és igazodik az egyre növekvő „teherhez", súlyeloszláshoz, védi a gerincet, és figyelembe veszi a várandóssággal együtt járó változásokat. Ha valaki pedig a 9 hónap alatt szeretne elkezdeni mozogni, mindenképpen valamilyen szelíd mozgásformát válasszon, amivel karbantartja, de nem terheli túl magát. Érdemes olyan edzőhöz fordulni, aki várandós nőkre szakosodott, és tisztában van a mozgás jelentőségével is, éppen ezért egyénre szabott javaslatokat tesz. Van, akinek erősebb, van, akinek szelídebb mozgásra van szüksége.
A medencefenék izmainak tornáztatásával – intim torna – megelőzhetjük nemcsak a megnövekedett súly okozta terhelés-, hanem az időskori szégyentünetek (pl. vizeletcsepegés) kialakulását is. Az intim torna gyakorlatok segítségével könnyebb a várandósság, a szülés és a regeneráció is.