Nincs jogod összejönni az exemmel!
Nemrég megszakadt egy barátság az ismeretségi körömben, mert az egyik lány úgy érezte, hogy a barátnője "lenyúlta" a pasiját. A srác ugyanis rövid együttjárás után szakított vele, hogy helyette inkább a barátnőjének kezdhessen udvarolni.
Mondanom sem kell, mindkét lány másképp élte meg a történteket. Aki előbb ismerte meg a fiút, árulást kiáltott, amiért a barátnője nem utasította el a férfit. A másik fél viszont úgy véli, a srác nyilvánvalóan nem táplált komoly érzelmeket az első lány iránt, máskülönben nem pártolt volna át. Tehát az eredeti felállás úgysem működött volna hosszú távon...
Vajon hol van a határ a baráti szolidaritás és az önös érdekeink képviselete között?
Hiszen manapság nem könnyű megfelelő partnerre találni - ahogyan barátra sem. Kinek van igaza egy ilyen helyzetben? Van egyértelmű "igazság" egyáltalán? Mivel magam sem tudtam egyértelműen állást foglalni, megkértem cikkíró kollégáimat, hogy mondják el a véleményüket.
Percze Ágnes:
"Velem is volt ilyen. Legtöbb esetben a pasik egy idő után mennek, a barátságok pedig helyreállnak. Szerintem tök oké a sértődés az első lány részéről. Az idő rendezi majd a viszonyokat."
Jónás Zsófi:
"Nagyon nehéz dolog ilyenkor helyesen viselkedni. Ha a srác nem volt szerelmes az első lányba, ezt belátta, és korrektül szakítottak is, akkor nem tartom fairnek, hogy megsértődjön, amiért a barátnője összejött vele. De ugye itt több kérdés is felvetődik:
- Az első lány mennyire volt szerelmes?
- Mennyi idő telt el a szakítás és az új kapcsolat között?
- Nehéz ilyenkor ítéletet mondani, főleg, mert az érzelmekkel nem lehet vitatkozni."
Filep Dávid:
"Az nem igazi barátság, ha valaki kiakad egy ilyenen. Ha a legjobb barátom szakít a csajával, aki egyébként nekem is bejön, zokszó nélkül elkezdek vele ismerkedni. Ha ez a legjobb barátomat zavarja, akkor ő valójában nem is volt a legjobb barátom. Viszont ha a csaj iránt táplált érzelmeim csak felszínesek, akkor pár hét romantikus enyelgésért cserébe nem váltok ki szar érzéseket a legjobb barátomból. De én sem érezném magam sértve, ha nekem bejönne egy csaj, és a legjobb barátom lecsapná a kezemről. Mert ez csak annyit jelent, hogy ők ketten jobban összeillenek."
Petrás Lilla:
"Nem szerencsés. Érthető, ha a két lány viszonya picit távolságtartóbb lesz. De csúnyán megharagudni ezért nem szabad. Én sem örülnék, ha a barátnőm összejönne az egyetemi exemmel, mert cink. De nem érezném árulásnak, ha ez tényleg egy komoly viszony/szerelem. Nehogy már azért maradjon le a barátnőm a happy endről, mert én tévedésből összejöttem valakivel, akivel borítékolható volt a bukta."
Sáray Dorottya:
"Ha a második lány semmit nem tett annak érdekében, hogy a fiú elhagyja az első lányt, akkor nem fair őt okolni. És ha ez egy szoros barátság, akkor nem érdemes ennyire megharagudni csak azért, mert a barátnője boldog valakivel, aki őt nem szerette. Nyilván a megbántott lánynak nehéz objektíven szemlélni a helyzetet. De ha végül működni fog a kapcsolat, megérte. Ha meg mégsem működik, majd szidhatják együtt."
Laczó Adrienn:
"Ha én lennék az első lány, azt gondolnám: ki vagyok én, hogy megakadályozzam két ember boldogságát? Két emberét, akiket szeretek/szerettem... "
Greta May:
Ami engem illet, valójában mindhárom résztvevőt sajnálom. Egyiküknek sem lehetett könnyű dolga...
Ti mit tennétek hasonló szituációban? Mi a helyes döntés? Barátság vagy szerelem?
Nyitókép: Shutterstock