A machiavellista jelmondata: A cél szentesíti az eszközt!

Nagyon sok szó esik manapság a nárcisztikus emberekről, sőt! Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy bárkivel bármi gond van, arra azonnal rásütik a bélyeget: nárcisztikus. Pedig lehet, hogy az illető nem is nárcisztikus, „csupán" machiavellista. Vagy mindkettő...

Ha ma bárkinek gondja van a párjával, a szüleivel, a főnökével, azonnal nárcisztikust kiált. Persze valóban akadnak nárcisztikus személyiségzavarral élő emberek – valószínűleg mindannyiunk útját keresztezte már ilyen –, ám nem mindenki nárcisztikus, akit annak tüntetnek fel. A személyiségzavaroknak ugyanis ezer árnyalata létezik, és akkor még nem esett szó a különféle világnézetekről, gondolkodásmódokról.

A nárcisztikus ember szinte szerelmes magába, saját életében ő, csakis ő az igazán fontos. Különlegesnek, egyedinek gondolja magát és elvárja, hogy ezt mindenki más is így lássa. Ebből az önajnározásból táplálkozik az egoizmusa is, és hogy nem foglalkozik igazán mások fizikai vagy érzelmi szükségleteivel.

A nárcisztikus tehát önimádó, és ebből fakad vele kapcsolatban minden probléma. Mégis sokszor hallom, hogy XY nárcisztikus, mert kihasznált, manipulált, átvert. Ez azonban nem annyira a nárcisztikusok jellemvonása, mint inkább a machiavellistáké. De kik a machiavellisták?

A cél szentesíti az eszközt!

A machiavellisták Niccolò Machiavelliről kapták a nevüket, aki a XV-XVI. századi Itália egyik jelentős politikusa, filozófusa, valamint írója volt. Machiavelli azt vallotta, hogy a jó dolgokhoz vezető út sokszor rossz dolgokkal van kikövezve, avagy a célok eléréséhez lehetséges, hogy olyan eszközöket is be kell vetni, amelyek nem éppen erkölcsösek. Tehát: a cél szentesíti az eszközt.
Nos, a machiavellisták pont ezt vallják.

Húszas éveim elején az egyik barátnőm egy nagyon fura pasival járt. Ma tuti rá is rányomnánk első találkozásnál a nárcisztikus jelzőt, holott ő sokkal inkább machiavellista volt – vagy a nárcisztikus mellett machiavellista is, hogy halmozzuk az élvezeteket.
A srác végtelenül cinikusan szemlélte a világot, és mintha egy kicsit ki is maradt volna minden szituációból. Folyton azt éreztem, hogy megfigyel és elemez - mindent és mindenkit. Képes volt egy baráti vacsorát úgy végigülni, hogy szinte senkihez sem szólt. Amikor megjegyeztem a barátnőmnek, ő csak nevetett és megvonva a vállát, majd annyit mondott: Péter zárkózott.

Forrás: Shutterstock

De Péter nem simán zárkózott volt, mint később kiderült. Péter valóban figyelt, elemzett és mindent megjegyzett. Aztán, amikor az érdekei úgy kívánták, akkor előhalászta a megfelelő információkat, és megpróbálta ezekkel a saját malmára hajtani a vizet. Például remekül manipulálta a barátnőmet anélkül, hogy ő észrevette volna. Igen okos fickónak bizonyult, aki

mindig azt mondja, amit kell, olyan nézőpontból, ahonnan kell, és addig csűri-csavarja a szituációkat, amíg ő jön ki azokból győztesen. Ennek érdekében hazudni és csalni sem volt rest.
Ez szerintem sokkal félelmetesebb, mint egy nárcisztikus, bár az is igaz, hogy a nárcisztikus személyiségzavarhoz gyakran kapcsolódik machiavellista gondolkodásmód, ami csak még veszélyesebbé teszi az ilyen embereket.

Ha tetszett a cikk olvasd el ezt is: Tényleg minden ex nárcisztikus, szociopata vagy áldozattípus?

Illetve, ha érdekel, hogy a nárcisztikusok honnan kapták a nevüket, akkor ezt az írást is ajánljuk: Nárcisszusz – a fiú, aki beleszeretett a saját tükörképébe

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek