A machiavellista jelmondata: A cél szentesíti az eszközt!
Nagyon sok szó esik manapság a nárcisztikus emberekről, sőt! Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy bárkivel bármi gond van, arra azonnal rásütik a bélyeget: nárcisztikus. Pedig lehet, hogy az illető nem is nárcisztikus, „csupán" machiavellista. Vagy mindkettő...
Ha ma bárkinek gondja van a párjával, a szüleivel, a főnökével, azonnal nárcisztikust kiált. Persze valóban akadnak nárcisztikus személyiségzavarral élő emberek – valószínűleg mindannyiunk útját keresztezte már ilyen –, ám nem mindenki nárcisztikus, akit annak tüntetnek fel. A személyiségzavaroknak ugyanis ezer árnyalata létezik, és akkor még nem esett szó a különféle világnézetekről, gondolkodásmódokról.
A nárcisztikus tehát önimádó, és ebből fakad vele kapcsolatban minden probléma. Mégis sokszor hallom, hogy XY nárcisztikus, mert kihasznált, manipulált, átvert. Ez azonban nem annyira a nárcisztikusok jellemvonása, mint inkább a machiavellistáké. De kik a machiavellisták?
A cél szentesíti az eszközt!
A machiavellisták Niccolò Machiavelliről kapták a nevüket, aki a XV-XVI. századi Itália egyik jelentős politikusa, filozófusa, valamint írója volt. Machiavelli azt vallotta, hogy a jó dolgokhoz vezető út sokszor rossz dolgokkal van kikövezve, avagy a célok eléréséhez lehetséges, hogy olyan eszközöket is be kell vetni, amelyek nem éppen erkölcsösek. Tehát: a cél szentesíti az eszközt.
Nos, a machiavellisták pont ezt vallják.
Húszas éveim elején az egyik barátnőm egy nagyon fura pasival járt. Ma tuti rá is rányomnánk első találkozásnál a nárcisztikus jelzőt, holott ő sokkal inkább machiavellista volt – vagy a nárcisztikus mellett machiavellista is, hogy halmozzuk az élvezeteket.
A srác végtelenül cinikusan szemlélte a világot, és mintha egy kicsit ki is maradt volna minden szituációból. Folyton azt éreztem, hogy megfigyel és elemez - mindent és mindenkit. Képes volt egy baráti vacsorát úgy végigülni, hogy szinte senkihez sem szólt. Amikor megjegyeztem a barátnőmnek, ő csak nevetett és megvonva a vállát, majd annyit mondott: Péter zárkózott.
De Péter nem simán zárkózott volt, mint később kiderült. Péter valóban figyelt, elemzett és mindent megjegyzett. Aztán, amikor az érdekei úgy kívánták, akkor előhalászta a megfelelő információkat, és megpróbálta ezekkel a saját malmára hajtani a vizet. Például remekül manipulálta a barátnőmet anélkül, hogy ő észrevette volna. Igen okos fickónak bizonyult, aki
mindig azt mondja, amit kell, olyan nézőpontból, ahonnan kell, és addig csűri-csavarja a szituációkat, amíg ő jön ki azokból győztesen. Ennek érdekében hazudni és csalni sem volt rest.
Ez szerintem sokkal félelmetesebb, mint egy nárcisztikus, bár az is igaz, hogy a nárcisztikus személyiségzavarhoz gyakran kapcsolódik machiavellista gondolkodásmód, ami csak még veszélyesebbé teszi az ilyen embereket.
Ha tetszett a cikk olvasd el ezt is: Tényleg minden ex nárcisztikus, szociopata vagy áldozattípus?
Illetve, ha érdekel, hogy a nárcisztikusok honnan kapták a nevüket, akkor ezt az írást is ajánljuk: Nárcisszusz – a fiú, aki beleszeretett a saját tükörképébe
Nyitókép: Shutterstock