Általában azzal az érvvel találjuk szembe magunkat, hogy régen az emberek tettek azért, hogy működjön a házasságuk. Persze azt sem lehet elfelejteni, hogy a válás akkor még tabunak számított, és aki úgy döntött, véget vet a frigynek, annak a közösség kiközösítésével is szembe kellett néznie. Hogy mi az igazság, azt egyéne válogatja, így képtelenség megfogalmazni az egy és sérthetetlen álláspontot. Mégis, a mai, közösségi médiával átszőtt világban valóban fennáll a lehetősége annak, hogy az ember könnyebben mondja ki a szerelem végét. Így talán időszerű lenne visszatekinteni arra, hogy a párok hogyan őrizték meg a lángot a régi időkben, hiszen sok mindent tanulhatunk tőlük.
Ugyan kár lenne démonizálni az internetet, és kikiáltani egyedüli bűnbaknak, de ha szakításról beszélünk, valljuk be, az egymás melletti telefonnyomkodás még soha nem számított közös minőségi időnek. Mielőtt még mindenkihez hozzánőtt volna a telefonja, az emberek egészen elképesztő dolgokat műveltek egymással: beszélgettek.
Képtelenség "kibekkelni" egy házasságot, de akár egy párkapcsolatot is, ha nem tudunk elszakadni a közösségi médiától. A telefon, tablet, okosóra, laptop, tévé, Playstation mehet a fiókba (vagy legalábbis a távirányító), és tanuljunk meg újra egymás szemébe nézve kommunikálni - de nem csak akkor, ha elindítjuk a videochatet.
Naná, még jó, hogy ezerszer könnyebb küldeni egy üzit a telefonon. Sőt, hülyén is nézne ki, ha fantasztikusan megkomponált szerelmes levél keretei között kérnénk meg életünk párját, hogy hazafelé ugorjon már be a boltba vécépapírért.
Mégis, ha felidézzük ismereteinket, és belegondolunk abba, milyen érzés lehet igazi levelet kapni, csak beledobban egy kicsit a szíve mindenkinek, nem? A kézzel írott levél egyrészt olyan, ma már ritkának számító gesztus, amellyel azt éreztetjük választottunkkal, hogy időt áldoztunk szerelmünk kifejezésére. Másrészt pedig a belefektetett energia és átgondoltság tovább emeli a romantikus tett fényét.
Tudom ám, hogy munka után, esténként sokkal csalogatóbb a kanapé és egy jó film, mint beülni az autóba vagy kimenni sétálni. Amellett, hogy a kimozdulás jót tesz a testnek és a léleknek is, sokkal könnyebb egymásra fókuszálni, ha nem tereli el egymásról a figyelmet a kedvenc sorozatunk újabb harminc része.
A különböző médiatartalmak hőskora előtt - jobb szórakozás híján - a kocsikázás vagy a séta még sokkal népszerűbb volt. Üljetek be az autóba, kapcsoljátok ki a rádiót - vagy ellenkezőleg, hangosítsátok fel a zenét, és csak élvezzétek egymás társaságát!
De lehetőleg ne a friss bulvárcikkeket. Van abban valami ártatlanul romantikus, amikor két ember könyvet olvas egymásnak. Nosztalgiának sem utolsó, hiszen visszarepít minket abba az időszakba, amikor még kicsik voltunk, és a szüleink olvastak nekünk elalvás előtt. Azt a biztonságos és szeretetteljes környezetet pedig ezzel egymásnak is meg tudjuk adni. Az ilyen jellegű tettek észrevétlenül is egyre közelebb hoznak minket egymáshoz.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.