Az a bizonyos "átkos" gyerekszemmel

Mindenki szeret nosztalgiázni és néha visszatekinteni a múltba. Az emlékek közül pedig talán a legélénkebbek és legviccesebbek a gyermekkorhoz köthetőek. Én például az átkosban voltam kicsi...

Te mire emlékszel a gyerekkorodból? Arra, hogy hatalmasnak tűnt egy egyébként csak 120 cm-es karácsonyfa? Hogy mennyire vártad, hogy a húsvéti nyuszi elrejtse a kertben a hímes tojásokat és a csokikat? Hogy a szülinapi torta volt mindig a legfinomabb? Igen, azt hiszem, ezekre mindannyian emlékszünk, és akik velem együtt a '80-as években, azaz az „átkos" vége felé voltak kisgyerekek, azok az alábbiakon is jót fognak mosolyogni.

Sorban állás a banánért

Déli gyümölcs. Konkrétan banán és narancs. Ma már az év bármely időszakában bármelyik üzletben a kosarunkba tehetjük ezeket, ám a '80-as években ez egészen másképp volt. Emlékszem, hogy anyukám télvíz idején képes volt órákon át sorba állni, csakhogy a testvérem és én banánt ehessünk a karácsonyfa alatt. Mert akkor még nem volt. Nem volt mindig és nem volt mindenhol. Szinte riadóláncszerűen terjedt a hír, hogy éppen hol kapható az ünnepi csemege és aki tudott, már rohant is, hogy aztán a kígyózó sor végére állva legalább a reménye meglegyen, hogy nem pont akkorra fogy el az utolsó fürt, mire sorra kerül. Arra is emlékszem, hogy anyukám micsoda büszkeséggel tért haza, amikor sikerült beszerezni a vágyott banánt, én meg mennyire utáltam – főleg, ha már volt rajta néhány barna folt –, de azért lelkesen nyeltem, mert anyu úgy örült neki.

Forrás: Fortepan / Kristek Pál

Konfekcióruha

Oké, ne legyünk álszentek, ma is a legtöbb kisgyerekes ugyanabból a 4-5 boltból vásárol, még akkor is, ha manapság tengernyi helyről beszerezhetjük a kicsi overallját és téli bakancsát. De őszintén, kinek van kedve 30 ezerért síruhát venni a fancy márkás boltból, ha majdnem ugyanazt megkapjuk a negyedéért is valamelyik fast fashion márka gyerekosztályán. Főleg úgy, hogy egy bizonyos korban – mondjuk az óvodásoknál – cirka egy hónapot bírnak ezek a cuccok, mert tuti, hogy az udvaron kiszakítja vagy kikoptatja a kölök. Mégis, valahogy sosincs két ugyanolyan anorák az oviban, maximum az esőnadrág az, amiből szinte az összes fiú ugyanolyat hord.
Na, de visszatérve a '80-as évekre, ott valóban nem volt túl nagy választék. Emlékszem, hogy az egyik téli hétvégén bementünk a nagyáruházba és vettünk egy egyrészes overallt, amikor úgy 4 éves lehettem. Illetve kettőt, mert egyet a tesómnak, egyet nekem. Az enyém fényes, halvány rózsaszínben pompázott, a tesómé kékben. És nem túlzás, de az óvodában mindenkinek, de tényleg mindenkinek ugyanolyan – nemtől függően rózsaszín vagy kék - egyrészes overallja volt a követező héten. Valószínűleg, azon a hétvégén hozták az új konfekciót és akkor azt lehetett kapni a nagyáruházban - semmi mást ebben a kategóriában -, így mindenki azt vette meg.

Forrás: Szeitl Mónika

Édességek

Ha már gyerekkor, akkor nem mehetünk el szó nélkül a '80-as évek gyermekeinek gasztroélményei mellett sem – konkrétan lássuk a korszak legkelendőbb édességeit.
Kezdjük is az én kedvencemmel, azaz a Kojak-nyalókával. Bevallom, én rajongtam érte, még akkor is, ha a csokoládé finoman szólva sem volt az az olvadós fajta és masszívan ellenállt a serény nyalogatásnak, de ha a fogammal próbáltam lekaparni, akkor bizony arra is menthetetlenül ráragadt. Egyébként a csokik eleve nem tartalmaztak szerintem túl sok kakaót, mert tökre emlékszem arra, hogy egy-egy kocka elszopogatása igazán küzdelmes tudott lenni, lévén, hogy vagy a szájpadlásra tapadt fel vagy – ha az elrágás mellett döntöttem, akkor - a hátsó fogaimba ült bele kivakarhatatlanul. A végére pedig egy igazán bizarr, de tagadhatatlanul nagyon népszerű édességet hagytam, ami nem volt más, mint a cigirágó... No comment! Vajon ma még gyártanak ilyet?

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek