Te mire emlékszel a gyerekkorodból? Arra, hogy hatalmasnak tűnt egy egyébként csak 120 cm-es karácsonyfa? Hogy mennyire vártad, hogy a húsvéti nyuszi elrejtse a kertben a hímes tojásokat és a csokikat? Hogy a szülinapi torta volt mindig a legfinomabb? Igen, azt hiszem, ezekre mindannyian emlékszünk, és
akik velem együtt a '80-as években, azaz az „átkos" vége felé voltak kisgyerekek, azok az alábbiakon is jót fognak mosolyogni.
Déli gyümölcs. Konkrétan banán és narancs. Ma már az év bármely időszakában bármelyik üzletben a kosarunkba tehetjük ezeket, ám a '80-as években ez egészen másképp volt. Emlékszem, hogy anyukám télvíz idején képes volt órákon át sorba állni, csakhogy a testvérem és én banánt ehessünk a karácsonyfa alatt. Mert akkor még nem volt. Nem volt mindig és nem volt mindenhol. Szinte riadóláncszerűen terjedt a hír, hogy éppen hol kapható az ünnepi csemege és
aki tudott, már rohant is, hogy aztán a kígyózó sor végére állva legalább a reménye meglegyen, hogy nem pont akkorra fogy el az utolsó fürt, mire sorra kerül.
Arra is emlékszem, hogy anyukám micsoda büszkeséggel tért haza, amikor sikerült beszerezni a vágyott banánt, én meg mennyire utáltam – főleg, ha már volt rajta néhány barna folt –, de azért lelkesen nyeltem, mert anyu úgy örült neki.
Oké, ne legyünk álszentek, ma is a legtöbb kisgyerekes ugyanabból a 4-5 boltból vásárol, még akkor is, ha manapság tengernyi helyről beszerezhetjük a kicsi overallját és téli bakancsát. De őszintén, kinek van kedve 30 ezerért síruhát venni a fancy márkás boltból, ha majdnem ugyanazt megkapjuk a negyedéért is valamelyik fast fashion márka gyerekosztályán. Főleg úgy, hogy egy bizonyos korban – mondjuk az óvodásoknál – cirka egy hónapot bírnak ezek a cuccok, mert tuti, hogy az udvaron kiszakítja vagy kikoptatja a kölök. Mégis, valahogy sosincs két ugyanolyan anorák az oviban, maximum az esőnadrág az, amiből szinte az összes fiú ugyanolyat hord.
Na, de visszatérve a '80-as évekre, ott valóban nem volt túl nagy választék. Emlékszem, hogy az egyik téli hétvégén bementünk a nagyáruházba és vettünk egy egyrészes overallt, amikor úgy 4 éves lehettem. Illetve kettőt, mert egyet a tesómnak, egyet nekem. Az enyém fényes, halvány rózsaszínben pompázott, a tesómé kékben. És nem túlzás, de
az óvodában mindenkinek, de tényleg mindenkinek ugyanolyan – nemtől függően rózsaszín vagy kék - egyrészes overallja volt a követező héten.
Valószínűleg, azon a hétvégén hozták az új konfekciót és akkor azt lehetett kapni a nagyáruházban - semmi mást ebben a kategóriában -, így mindenki azt vette meg.
Ha már gyerekkor, akkor nem mehetünk el szó nélkül a '80-as évek gyermekeinek gasztroélményei mellett sem – konkrétan lássuk a korszak legkelendőbb édességeit.
Kezdjük is az én kedvencemmel, azaz a Kojak-nyalókával. Bevallom, én rajongtam érte, még akkor is, ha
a csokoládé finoman szólva sem volt az az olvadós fajta és masszívan ellenállt a serény nyalogatásnak, de ha a fogammal próbáltam lekaparni, akkor bizony arra is menthetetlenül ráragadt.
Egyébként a csokik eleve nem tartalmaztak szerintem túl sok kakaót, mert tökre emlékszem arra, hogy egy-egy kocka elszopogatása igazán küzdelmes tudott lenni, lévén, hogy vagy a szájpadlásra tapadt fel vagy – ha az elrágás mellett döntöttem, akkor - a hátsó fogaimba ült bele kivakarhatatlanul. A végére pedig egy igazán bizarr, de tagadhatatlanul nagyon népszerű édességet hagytam, ami nem volt más, mint a cigirágó... No comment! Vajon ma még gyártanak ilyet?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.