Az antiszociális szó jelentése többrétű, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy tulajdonképpen olyan emberre utal, aki nem szeret mások társaságában lenni, és a közösségi élettől távol maradva éli mindennapjait. Hát, szerintem én pont nem ebbe a kategóriába tartozom, de első és második gyerekemmel töltött otthonlétem során is simán megkaptam, hogy márpedig igenis antiszociális lettem.
Mert, hogy eddig nem voltam az; közösségi ember voltam, sűrűn találkoztam a barátaimmal, igyekeztem mindig mindenkinek a rendelkezésére állni és akkor találkozni, amikor másoknak a legjobb. Ám, az idő múlásával, ahogy anyuka lettem és nem jártam dolgozni, teljesen megváltoztam és magamba fordultam. Legalábbis szerintük.
Szerintem teljesen természetes, hogy az ember megváltozik, amikor gyereke születik, hiszen egy teljesen új élethelyzetbe csöppen, átalakulnak a szokásai, formálódik a napirendje. Ennek megfelelően én is más lettem némileg, a mindennapos munkát és az emberekkel való ottani kommunikációt felváltotta az anyaszerep. Ám, ez nem jelenti azt, hogy teljesen befordultam volna, és ne lennék kíváncsi a barátaimra vagy bárki másra.
Itt arról van szó, hogy nyilván kevesebb időm jut másokra, és a prioritások is megváltoztak az életemben, de kikérem magamnak; az antiszocialitás és köztem hatalmas szakadék tátong.
Elismerem, sokszor volt olyan program, amin nem tudtam részt venni, mert itthon kellett maradnom a gyerekekkel, vagy egyéb elfoglaltságom volt, de mindig igyekeztem bepótolni az elmaradt vagy áttett alkalmakat az ismerőseimmel.
Szó sincs arról, hogy kerülném őket vagy mindig mindent lemondanék. Ennek ellenére nem egyszer megkaptam a magamét egyes barátaimtól:
Te mindig otthon vagy, keveset tudunk találkozni, nem jut időd a számodra fontos emberekre, teljesen kiestél a mindennapokból.
Vettem hát a fáradtságot és kikerestem a neten az antiszociális szó kiterjesztett jelentését: "Az ilyen ember felelőtlenül viselkedik, mindenért másokat okol, nincs benne empátia, olykor agresszív és teljesen elzárkózik a külvilágtól" – magyarázzák a források.
Hát persze, hogy kiestem a mindennapokból, hiszen nem dolgoztam - most is a gyesemet töltöm -, de egyáltalán nem gondolom, hogy azért, mert nem járok munkába, és kevesebb emberrel találkozom, teljesen antiszociálissá váltam volna. Nyilván nem nézek napi szinten munkával kapcsolatos kihívások elé, de igenis járok kikapcsolódni, beszélek telefonon a barátaimmal, és programokra is járok velük.
Amit nem tudnak sokan megérteni, az a találkozások mennyisége és a rendelkezésre állás. Azaz, hogy havi több alkalommal menjünk jobbra-balra, és az első adandó alkalommal azonnal rá kell érjek, nem működik.
Tökéletesen koordinálom a szociális életemet; naptárt használok, be van írva, kivel mikor jövök össze egy mozi vagy egy belvárosban elfogyasztott pohár bor és némi beszélgetés erejéig. Sokszor át kell gondolnom a mindennapjaimat, kilogisztikázni, mikor találkozom ezzel vagy azzal, kire bízom a gyerekeket, hogyan tud itthon váltani erre az időre a férjem.
Nem kívánok ezen szokásaimon változtatni a továbbiakban sem, én elégedett vagyok a társadalmi életemmel, megbecsülöm azokat, akik számomra fontosak, és ápolom is velük a kapcsolatot. Aki pedig úgy érzi, ezek ellenére nem a megfelelő bánásmódban részesül részemről – azért talán nem is olyan nagy kár.
Szerző: Hegedűs Henriett
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.