A rövid hajú nőkben nincs semmi nőiesség, kerülik a szexet és még főzni sem tudnak

Én ezt nem is értem. Ha csak ezen múlna, senkinek sem lenne baja a nőiségével. Vagyis azoknak, akik ezt a véleményt képviselik.

Rövid a hajam. Előtte meg hosszú volt. Nagyon. A hátam közepéig ért. Gyönyörű volt, göndör, rengeteg. Ellenben kezelhetetlen. Főleg annak fényében, hogy komolyan sportoltam, edzőtáborokba, versenyekre jártam. Megőrültem a hajamtól. A hajgumi nem bírta el. Össze-vissza kellett pluszban csatolgatni is. Ez nekem sok fölösleges idő volt, arról nem is beszélve, hogy egy-egy edzés végén mit össze kínlódtam vele. Egy göndör hajat kifésülni csurom vizesen, idegtépő. Rengeteg időmet elvitte, hogy ápoljam, rendben tartsam.

Aztán egyszer elegem lett. Bementem a fodrászhoz. A fodrászlány majdnem sírva fakadt, amikor közöltem az óhajomat, miszerint azonnal vágja le a hajamat.

- Mekkorára? – nyögte.
- Picire.
- Jó, de mennyire picire?
- Hát amennyire lehet.

Végül nem vágta le, nem ment. Így hát otthon megkönnyítettem a dolgát. Előre hajoltam, marokra kaptam a hajtömeget, és amit le tudtam vágni, azt lenyisszantottam. Aztán visszamentem. Kénytelen volt valami rövid fazont vágni. Nem tetszett. Nem tudtam vele megbarátkozni, és szembesültem azzal, hogy még többet kell kínlódni vele. Ugyanis szanaszét feküdtem. Minden reggel be kellett szárítani. Egy idő után meguntam és nekiestem.

Viszont, amikor rájöttem, milyen kényelmes így az élet, ennél maradtam. Mondjuk egy idő után túlzásnak éreztem, akkor valóban nem éreztem magam nőiesnek. Pár év után kicsit növesztettem rajta és azóta úgy van. Imádom a fazonját, a formáját, a könnyű viselését. És sokkal, de sokkal nőiesebbnek érzem magam, mint valaha. Viselni tudni kell egy rövid hajat. Nem is mindenkinek áll jól. De akinek igen, annak nagyon. És korántsem ezen múlik a nőiesség. Az egyfajta megélés. Kisugárzás.

Régen megbotránkoztak azon, ha egy nő nadrágot hordott. Aztán csak elfogadottá vált. Talán így lesz ez a rövid női frizurával is, ami szerintem kifejezetten szexi tud lenni.

Nagyon hiszek abban, hogyha valaki rendben van a nőiségével, az mindenen átsugárzik. Mert békében, elfogadásban van önmagával. Mert belülről és a cselekedeteiben is éli a nőiséget. Az pedig átjön rövid hajon, nadrágon, melák pulcsin keresztül is. Egyszer álmodni kezdtem a régi hajammal. Folyton turkáltam álmomban.

Ráadásul a fiam is közölte: "Anyucikám, vágasd le a hajad. Sokkal szebb vagy röviden." - Lehetett ezzel vitatkozni?

Most, hogy ez a kérdéskör felmerült, tartottam egy kis közvélemény kutatást. Meglepődtem azon, hogy sokan azonosítják a hosszú hajat a szexi fogalmával és a termékenységgel. Olvastam hatalmas baromságokat is. Egy amerikai pszichológus egyenesen azt állította, hogy egy rövid hajú nő a szexet akarja folyton elkerülni, ezért vágatja le a haját. Szerintem, aki ilyet mond, az saját magáról beszél. Még véletlenül sem általában a rövid hajú nőkről.

Nem a haj hossza. Láttam már sok hosszú hajú, szorongó "egyennőt", pedig a hajuk gyönyörű volt. Persze, előfordul rövid haj esetén is, de ritkábban, ez is tény. Érdekesnek találtam, milyen sztereotípiákkal szembesültem. Nekem rövid a hajam, ezért jó páran alapból feltételeznek rólam ezt-azt, például, hogy nem tudok főzni. Aztán kiderül, hogy minden nap főzök. És ráadásul jól. Sütni is tudok. Tortakreálmányaim is vannak. Kenyeret is sütök. Ilyenkor általában mindenki elcsodálkozik. Mintha ez kizárólag a hosszú hajú nőkre lenne érvényes. Amikor pedig elmondom, hány hosszú tincsű nőt ismerek, aki még egy levest sem tud összehozni, akkor végképp elfogynak az érvek.

Ha csak a frizurán múlna a nőiesség, akkor könnyű dolgunk lenne. De nem így van. Nő csak akkor lesz valaki, ha éli.

Nyitókép: Shutterstock