A lányom tetszik a pasinak, akibe beleszerettem...

Tekintete a tükörre tévedt, de gyorsan el is kapta onnan. Tudta jól, mit mutat - egy megereszkedett fenekű, löttyedt hasú ötvenes nőt, amint épp hülyét csinál magából.

- Nagyszerű! - hallotta maga mellől a jól ismert férfihangot. - Egyre jobban megy, Zsuzsa. Még öt perc van hátra, utána gépet válthat.

Összeszedte minden erejét, hogy képes legyen mosolyt küldeni a derűs bariton irányába. Nem mert odanézni, csak mikor Szilárd már elfordult. Lelkiismeret-furdalással és öngúnnyal teli vágyódás csapta meg. A férfi tréningruhája alatt feszültek az izmok, barna bőre izzadságtól fénylett, és akaratlanul is olyan őrjítő, erotikával fűtött energiát árasztott magából, hogy Zsuzsa szívverése fokozhatatlan tempóra gyorsult.

Sosem gondolta, hogy valaha ez történik - hogy ilyen szégyenteljes módon magukkal ragadják az ösztönök. Kiegyensúlyozott házasságban élt, szerette a férjét, egyetértésben nevelték a gyerekeket, akik mostanra felnőttek. Az élet egyértelmű volt és egyszerű, néhány hónappal ezelőttig. Voltaképp a barátnői hibája: micsoda hülye ötlet edzőtermi bérletet ajándékozni épp neki!

Első alkalommal azért jött el, nehogy gyávának tartsák. Aztán meglátta Szilárdot, hallotta a hangját, érezte az érintését, és már képtelen volt elszakadni. Mint bódult méh az illatos virágra, úgy tért vissza, újra és újra, heti háromszor. Tudta, hogy viszonzatlan a szerelme. Egy tökéletes testű, 26 éves férfi nem fogja kívánni, ez világos. Nem akart semmit, csupán szégyenteljes gyönyörrel csodálni bálványát, mert a szerelem varázsa még így, reménytelenül is örömöt adott...

Összerezzent, mikor észrevette, hogy a férfi mosolyogva nézi.

- Valamin nagyon eltűnődött. Már rég lejárt az öt perc. Nem görcsöl a lába? Szuper. Akkor most átmegyünk a vállgépre. Ötször hússzal kezd, én is ott leszek, hogy kellően ügyeljen a testtartására.

Zsuzsa a gép felé indult, mikor váratlanul belépett Lia, az egyetemista lánya, aki a nyári szünet miatt pár hónapra hazaköltözött.

- Hogy kerülsz ide? - ölelte magához örömmel.

- Egy nappal korábban jöttem. Apa mondta, hogy itt vagy. Őrület, hogy edzeni kezdtél, tudod?! Tök jó, hogy mozogsz, de remélem, azért figyeltek a fokozatosságra! Szilárd felé fordult, mintegy megnyugtatást keresve. Egymásra néztek, ők ketten. Zsuzsa csodálkozva látta, tekintetük milyen örömmel fókuszál a másikra.

Lia határozottan kezet nyújtott, de a füle piros lett bemutatkozás közben - 13 éves kora óta így reagál, ha neki tetsző fiúval kell szóba elegyednie. Szilárd is másképp néz, mint szokott, állapította meg Zsuzsa döbbenten. Mintha zavarban lenne. Vonzónak találja Liát, nem kétség. Anyai büszkeség, ezzel egyidejűleg pedig maró fájdalom öntötte el.

Az ablak felé fordult, hogy kipillantson a fénybe, de a nap a felhők mögé bújt. Ivott egy korty vizet. Remegett a keze, mégis tudta: végre lesz elég ereje ahhoz, ami helyes.

- Szilárd kitűnő edző. Úgy vigyázott rám, mintha az anyja volnék - szólt a lányhoz. - Egy ideig élveztem a mozgást, de mostanra már fáraszt. Itthon leszel, járj el helyettem! Átadom a bérletet.

- De anya! Szó sem lehet róla. Jövünk mind a ketten, mit szólsz?

- Ne erősködj, szívem, én befejeztem. Megyek öltözni, te egyeztess időpontot Szilárddal!

Megölelte Liát, szorosan, végtelen szeretettel. Érezte, hogy könnyei a lány nyakába folynak, de nem aggódott - majd azt mondja, hogy a verítékével áztatta el.

Nyitókép: Shutterstock