“Az igazán belevaló csajok nem diétáznak!” Hogy tessék?!

Az ismerősömmel beszélgettünk új, bimbózó kapcsolatáról, mikor szóba kerültek a hölgy étkezési szokásai. „Annyira jó, hogy eszik mindenfélét, nem fél a cukortól és a gyorskaját is csak azért hanyagolja, mert nem kívánja a szervezete" – mesélte lelkesen. Őszintén örültem, mert tudtam, hogy az exe sajnos komoly pszichés, egyúttal étkezési zavarokkal küzdött, ami magában foglalta a visszatérő bulimiát és a rendkívül szigorú, esszenciális tápanyagokban szegény diétákat is.

Az örömömet azonban kissé beárnyékolta a frusztráció és a düh. Engem már gyerekként hatalmába kerített az anorexia, és ugyan „csupán" 3-4 hónapig tartott, pontosan tudom, milyen nehéz kilábalni belőle. Én is csak azért tértem észhez, mert megfenyegettek, hogy bevisznek a kórházba és ott aztán megtömnek mindenféle általam egészségtelennek bélyegzett kajával. Gondoltam, akkor inkább eszem többet, de maradtam a tudatos táplálkozásnál.

Nálam szerencsére nem gyűrűzött a felnőttkorig a testkép- és étkezési zavar, de a mai napig rendkívül válogatós vagyok. Az évek során kitapasztaltam, mit szeret a testem és mitől irtózik, így kialakítottam magamnak egy egyedi étrendet, ami persze azért időszakosan változik valamicskét. Üröm az örömben, hogy ennek köszönhetően rendkívül hisztissé vált az emésztőrendszerem, ráadásul nálam a stressz és az érzelmi bonyodalmak is a gyomromon, beleimen mutatkoznak meg először.

Pontosan tudom tehát, milyen érzékeny pocakkal élni, és bárki párhuzamot von eközött és aközött, hogy mennyire vagyok belevaló, úgy elküldöm melegebb éghajlatra, hogy ha addig kételkedett volna eme tulajdonságomban, valószínűleg abban a pillanatban száműzi a fejéből ennek a gondolatnak még a csíráját is.

Ugyanezt tettem az ismerősömmel is, mondván,

Ő ezután újabb szempontként felhozta a közös éttermezés kérdését. Tény, hogy a fényevő-gluténmentesvegán-cleaneating-hívő csajokkal nem könnyű olyan helyet találni, ahol ők is bátran fogyaszthatnak, de soha nem lehetetlen. Értem én, hogy valaki számára ennyire fontos szeretetnyelv a közös étkezés, de utálom, mikor megpróbálnak rendelkezni a gyomrommal és oltogatni amiatt, mert valamit nem vagyok hajlandó megenni. Utóbbi amúgy sem vall harmonikus emberi kapcsolatra, mert

Végül az ismerősöm is egyetértett velem abban, hogy nem korrekt hátrányos megkülönböztetésben részesíteni valakit az étkezési szokásai miatt, és én is jeleztem felé, hogy egyébként értem, hogy a beteges evészavaros ex után miért felüdülés számára egy ezen a téren problémamentes nő. Konszenzusra jutottunk, ez a lényeg. Én mindenesetre tartom magam ahhoz, hogy a pasim csak bizonyos testüregeimet birtokolja időről időre, a gyomromtól viszont el a kezekkel, ha jót akar magának!

Nyitókép: Shutterstock