Óvakodj tőlem! Mert ha nem vigyázol, elveszem az életerőd, de magamon áttranszformálva vissza is töltöm beléd - a lelkemmel átitatva.
Soha nem múló váltóláz leszek. Rohanásról szól majd az életed: mert futni akarsz hozzám, ha egyszer megérzed a lelkem melegségét, vágyam forróságát. Két világ ér össze bennünk.
Dönthetünk: vagy elmegyünk egymás mellett, vagy összeütközünk. És akkor megláthatod az ősrobbanás villanó fényét, ha a szemembe nézel.
Most még űzött vad vagyok, a te célkeresztedben. S ha ideérsz hozzám, talán megadom magam neked. Talán... Semmiben nem lehetsz biztos. Hámozz ki a bőrömből, és nyúlj le egészen a lelkem mélyére! Amit ott találsz, óvatosan tartsd a tenyeredben! Kincsre lelsz ott. Olyan értékre, amelyet már néhányan meglestek, mégis értéktelennek véltek. Ők azóta már a lelketlenség mély kútjában gubbasztanak. Saját erőtlenségük és alakoskodásuk lökte őket a mélybe.
Kulcsot viszont nem adok a kezedbe. Erre ne is számíts! Ha megfejted a kódot, megmutatom azt a helyet, ahova tartozom. De töröld meg a lábad, mielőtt belépsz! Koszt, mocskot nem hozhatsz be! Hazugságnak és durvaságnak itt helye nincs! Ebben a zugban elbújhatsz velem a világ elől. A mindennapos iramból visszavehetsz, lelassulhatsz néhány percre, órára. Ajtón kívül hagyhatod a kavarodott világot, a zűrös életedet. A nyugalom szigete leszek - a tejszínhabra ejtett cseresznye, ha úgy akarod.
Nem követelek közhelyes "szelídíts meg"-eket, mert éppen a vadságom az, ami miatt a célkeresztedbe kerültem. Hát miért dobnám el magamtól szilajságom, fékezhetetlenségem?
Ott leszek a reggeli kávédban, az első falat ételben. A rádióból kiszűrődő zenében, a borotválkozó tükörben. Lüktetek a pulzusodban, és belépek hozzád, az első gondolatodba ébredés után. Ott leszek a fejedben és az öledben.
Boldog lehetsz velem, ha egyfelé megy a szíved. Ha nem töröd ezerfelé, hogy minden jöttment kaphasson belőle, és önigazolást facsarj ki belőlük. Ha mégis így tennél, tudnod kell valamit: nem leszel a betegségem. Nem tátonghatsz gennyes sebként a szívemen, gúnyos foltként a tüdőmön. Nem béníthatod meg a lábaimat, nem némíthatod el a torkom. Ezer kérdőjel lesz bennem, és tudni akarom a válaszokat, ha egyszer mégis sarkon fordulsz.
Nem lehetek a "majdnem szerelmed". A fél királyság nem érdekel, de a szívedben én akarom viselni a koronát.
Ha félsz, most menj el! Ha nem érett meg a lelked a felfedezéshez, jobb, ha magamra hagysz. Ha könnyű vadra vágysz, akkor nem én vagyok az embered. Ha egyszerű játszmákkal játszod az életed, ne állj meg mellettem! Én sem gyűjtök értéktelen kacatokat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.