Ölni indulok. Szakítani veled, megölni a viszonyunkat. Mert valakinek ki kell mondani, hogy már lecsendesedtek viharaink, s a szellő se fúj már ott, ahol valaha szenvedély túrta fel a hullámokat. A "téged akarlak" vizén hideg van már, fagyos az érintés, csak a megszokást jelzi a néha, szigetként felbukkanó hiányérzet.
Még ott vagy a telefon másik végén, hallom a lélegzeted, a láthatatlan vonalban műzaj zúg a fülünkbe. Aztán zavartan, kényszeresen fecsegünk hétköznapi bajokról, de már rég nincs meg az a valami. Már nem hat ránk az a hang, amitől fellüktetett az agy, a test, a vágy. Többé nem érinti ujjbegyed a bőröm, már nem nyúlok az ágyon nevetve utánad, és nem rántalak magamra. Messze szállt az illat, amelynek emlékétől borzongva kívántalak, és kívántál minden percben. A kopott ágynemű már nem vár minket a koszos, esőverte ablakú bérelt szobában.
Széttépett papírcafatokként hevernek találkozásaink képei a memóriámban. Már csak a torkom szorul, és néha a kezem ökölbe, mert már rég nem kérsz arra, hogy adjak magamból.
Már nincs több kérdés, tudni vágyás rólam, érdektelenségbe fulladtam benned - oka ismeretlen.
Ha szólunk egymáshoz, csak tőszavak csattognak az üzenetekben, már nem nevetnek és sírnak a betűk egymásnak, egymásról, nem pirulnak el a mondatok. És ha kérdeznél - de nem teszed -, nincs válasz, mert ez maga a titok: hogy mitől hűl ki, ami egykor jó volt.
Miért lett életlen, homályos és foltos az a kép, ahol mi ketten még egymás tekintetébe kapaszkodtunk? Szemmel, szájjal, a hidegháborún innen, a belehalás csendjén túl... Duzzogva, dideregve húzzuk magunkra a magány szúrós takaróját, s nyúlós csend telepszik ránk. Tudjuk, érezzük: a mi csillagainkban nincs több közös ígéret. Csikorog a mosoly, és hamis könnyek hullanak a sárba, szennybe, amit mi hordtunk össze magunk alá.
Most még félünk kimondani, hogy vége,hogy ennek a filmnek nincs folytatása. Ez nem egy nyitva hagyott történet, a katarzist rég elháltuk, megemésztettük, nem lakhatunk jól egymással többet. A pénzérmék már ott vannak viszonyunk immár halott tekintetét rejtő szemhéján.
Szegő Lindi
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
