Az örök hűség nem érzelem, hanem egy döntés!

Az örök hűség nem bizonygatja magát minden út menti plakáton, hogy eladjon neked valamit. Az örök hűség nem menő, mert azért bizony dolgozni kell.

A nagypapám gyakran leültetett a vele szembe lévő fotelba, hogy megossza velem életbölcsességeit:

Tinédzserként nem értettem, hogy miről beszél, hiszen másra sem vágytam, mint hogy beborítson az a bizonyos rózsaszín köd! Azóta persze sokkal világosabb, hogy mire célzott. A mindent tökéletesnek mutató köd, ami olyan varázslatossá teszi a kapcsolatok elejét, bizony hamar szertefoszlik! Ilyenkor az embernek két választása van: vagy elkezdi kergetni a következő rózsaszín felhőt, vagy hoz egy döntést, hogy a másik ember többet ér, mint egy remegő hangú „szeretlek" a kapualjban.

Az érzelmek jönnek és mennek. Van, amikor izgalmasak és édesek, máskor pedig unalmasak és hétköznapiak. Az örök hűség titka egy tudatos döntés, hogy nem a rózsaszín felhőkre építesz egy kapcsolatot, hanem valódi értékekre. Például: szívesen bemutatod a családodnak, vagy szuper apja a gyerekeidnek, és minden este megkérdezi, hogy hogyan telt a napod.

Nemrég egy barátnőm arról panaszkodott, hogy a baráti társasága kinevette, mert megkérdezte a férjét: zavarná-e, ha aznap este a barátaival menne vacsorázni. Szerintük egy kapcsolatban ugyanolyan függetlenül kellene élnie a két félnek, mintha amúgy egyedülállóak lennének.

Azonban kérdem én, ha képtelenek vagyunk a társunk érdekeit kölcsönösen a saját magunké elé helyezni, akkor mi az értelme a kapcsolatunknak? Ennyi erővel lehetnénk szobatársak is, akik néha amúgy szexuális partnerek is. Mi értelme hűségesnek lenni, ha a világ még mindig körülöttem forog, és a másik ember csak azért van, hogy engem kiszolgáljon? Szerintem a hűség egyik alapelve, hogy többre tartjuk a partnerünket önmagunknál, és egy csapatként tekintünk a világra!

Egy nap betelefonált egy férfi a helyi rádió műsorába.

A rádióhallgatók persze azonnal a segítségére siettek. A legtöbben viccelődve azt javasolták, hogy váltsa le a feleségét, hiszen ki tudja, hogy mikor lesz lehetősége még egy ilyen kalandra? De az egyik hallgató vette a fáradságot, és betelefonált egy jó tanáccsal:

Egy igazi barát meghallgat és melletted áll. De egy igazi barát seggbe is rúg, ha hülye vagy! Ha a barátaid boldogan hallgatják, hogy a házastársadról, barátnődről, fiúdról panaszkodsz álló nap, és nem szólnak egy szót sem, akkor válts barátokat!

Bármilyen szívdobogtató a hollywoodi szerelemgyár, a romantikát nem Amerikában találták fel: könnyű a kapcsolatainkat filmekhez hasonlítgatni... Még könnyebb a Facebookon végignézve irigykedni, hogy a kétszázadik ismerősünknek látszólag sokkal sikeresebb a házassága.
Persze, hogy senkinek sincs kedve az "unalmas" hűségen agyalni, amikor az egész internet tele van a tökéletesebbnél tökéletesebb párokkal! A hírességeket elnézve azon gondolkozunk, hogy a mi kapcsolatunk miért annyira hétköznapi?

De ha megállunk egy pillanatra, és végiggondoljuk a dolgot, rájövünk, hogy néha egy koszos zokninál nincs is romantikusabb! Az a zokni azt jelenti, hogy van egy ember az életedben, akivel partnerségben élhetsz. Valaki, akivel megosztod az ágyadat, aki látott sírni, és egy hatalmas veszekedés után is ugyanúgy átölel, mert elkötelezte magát melletted.

Néha olyan érzés párkapcsolatban élni, mintha egy metrón ülve bámulnánk a velünk szemben ülőket: csak úgy történnek körülöttünk a dolgok, és a kapcsolatunk sodródik az árral. Nagyon könnyű kívülállóként élni egy kapcsolatban, de ha valami többre vágynál, akkor a tudatosság a megoldás!

Sokszor tudatosan döntök úgy, hogy odafigyelek a férjemre, akkor is, ha egy szót sem értek abból, amit magyaráz. Tudatosan félreteszünk időt minden héten, amit csak egymásra szánunk. Ilyenkor tudatosan kizárjuk a munkahelyi gondokat, az őrült időbeosztásunkat, sokszor a fáradtságot is.
Mindent kizárunk, hogy a kapcsolatunkat építsük.

Amikor képtelenek vagyunk egyetérteni, tudatosan feláldozzuk a véleményünket, mert a másik szimplán többet ér, mint a saját igazunk. Ha a kompromisszum valahogy mégsem működne, tudatosan segítséget kérünk a körülöttünk lévő idősebb pároktól.

Egyfolytában dolgozunk a kapcsolatunkon, mert amikor kimondtuk a boldogító igent, akkor nem csak a csupa jót, hanem a rosszat is ugyanúgy magunkra vettük. A férjemmel komolyan vettük a "míg a halál el nem választ" részt, és aszerint élünk!

Nyitókép: iStockphoto