Ha ghostingolt a Tinder-lovagom, akkor biztosan velem van a baj?

Nem sokszor, pontosabban egyetlen alkalommal fordult elő életemben az, hogy a beszélgetőpartnerem kámforrá vált és szó nélkül eltűnt. Az eset két hónappal ezelőtt, egy online ismerkedés alkalmával történt, miután regisztráltam a Tinderre. A beszélgetésünk mondhatni sajátosan indult, ugyanis a srác nem próbálkozott semmi túlzó, negédes, béna szöveggel, hanem egy Uno kártyalapot küldött a chatbe. "Visszafordítom a kört, és most te jössz a legbénább csajozó/pasizó szövegeddel" – folytatta, mire én jót mosolyogtam. Kreatívnak találtam, hogy így kezdeményezett, és hamar megtaláltuk a közös hangot.

Magas, helyes srác volt, akit szívesen megismertem volna személyesen is. Napokig beszélgettünk, majd átmentünk az alkalmazásból egy másik felületre és ott chateltünk tovább. A gond ott kezdődött, amikor nem reagált, mert munkahelyi csapatépítő programon volt. Nem tartom magamat buta nőnek, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a ritkuló üzenetváltások után hogyan fog folytatódni a kapcsolatunk. Azonban azt mertem feltételezni – lévén, hogy rutintalan voltam az online ismerkedésben – hogy nem lesz kellemetlen arról beszélni, ha nem kívánunk tovább kommunikálni egymással. Végül az tette fel az i-re a pontot, amikor kiposztolta, hogy épp egy romantikus ebéden van egy fürtös hajú lánnyal. "Ezek szerint jól sikerült a randi!" - szökött ki belőlem a fotó láttán.

Számos kérdés helyett hasznosabb lenne megérteni a "Tinder-univerzumot", és nem csalódásként megélni a ghostingolást.

Miért fáj annyira?

Azért, mert túl sokat látunk bele egy friss ismeretségbe. Ha még nem találkoztunk, akkor miért vesszük zokon, hogy egy idegen már nem szeretne tovább ismerkedni velünk? Mindkét fél néhány fotó és tucatnyi elküldött üzenet alapján alkot képet, nem pedig aszerint, amilyen benyomás és érzés ki tud alakulni egy randin. Az alkalmazásra érdemes játékként tekinteni, a másik ghostingolásán pedig legfeljebb egy órát idegeskedni. Másrészről fontos az is, hogy ha az illető részéről egyértelművé válik, hogy nem akar tovább ismerkedni, akkor legyen tartásunk és fogadjuk el a döntését. A legrosszabb, amit tehetünk, ha rátelepszünk a beszélgetőpartnerre, és szinte erőszakkal szeretnénk figyelmet kapni.

Ha összegezni kellene, akkor a ghostingolás a legtöbb helyzetben nem attól függ, mi milyenek vagyunk. Számos más oka is lehet, például a fent leírt eset, amikor a srác egy másik lánnyal jobban megtalálta a közös hangot. Az is lehet, hogy az illető megijedt, és úgy érezte, nem érdemel meg egy olyan nőt vagy férfit, mint amilyen te is vagy. Talán arra a felismerésre jutott, hogy egyáltalán nem állt készen az ismerkedésre. Kezeljük helyén az online társkeresést: legyünk nyitottak, fogjuk fel játékként, ha pedig félbemarad egy beszélgetés, akkor üsse kavics!

Nyitókép: Shutterstock