A Tinder-lovagom lemondott rólam, amikor meglátta a négy évvel ezelőtti fotómat

Életemben először regisztráltam a Tinderre. Az összes barátnőm azt mondta, hogy értelmetlen, ne pazaroljam az időmet, de ennek ellenére adtam egy esélyt az alkalmazásnak. Szerettem volna saját élményeket szerezni, és akartam adni esélyt arra, hátha megismerkedek egy normális férfival. Szőke herceg fehér lovon? Na, még mit nem!

Óraátállítás volt. Aznap este anya-lánya estét tartottunk: főztünk, beszélgettünk, sőt egy pohár bort is megittunk. Épp sültek a csirkeszeletek, amikor a telefonom képernyője felvillant. Üzenetem érkezett.„Szia! Milyen volt a napod? Átállítottad az összes órát?" Elolvastam az úriember rövid sorait, de végül nem válaszoltam neki.

Másnap azt terveztem, hogy munka után elmegyek egy kiállításmegnyitóra az egyik barátnőmmel, de neki még volt munkája, így hazamentem. Leültem a kanapéra, és unalmamban megnyitottam a Tindert. Ismét elolvastam ezt a pár sort, majd viccesen visszaírtam: „Igen, szerencsére mind a 24-et sikerült átállítani". A srác vette a lapot, és elkezdtünk beszélgetni. Először csak üdítő és szórakoztató volt, de később más irányt vett a chatelésünk.

Flörtölni kezdtünk, a hangulat pikánssá változott. Már nemcsak egy srác volt a sok közül, hanem az a férfi, aki különleges érzéseket váltott ki belőlem. Még aznap este randira hívott, én pedig a szakításom óta először mondtam igent arra, hogy találkozzak valakivel. Már másnap látni akart, de nemet mondtam.

Hosszú idő után először arra ébredtem, hogy valaki azt írta: „Szép reggelt! Hogy aludtál?" Ez a két mondat mosolyt csalt az arcomra, sokat jelentett. Napközben többször üzent, pedig jeleztem felé, hogy nem fogunk tudni beszélni.

Forrás: Shutterstock

Az tetszett benne, hogy szenvedélyes és céltudatos volt, de a nap végére kiderült, hogy mindez csupán álarc volt: egy színjáték, ami csak a szavakon keresztül élt.

Este sétálni mentem egy barátnőmmel, és az első dolgom volt megmutatni neki a pasit, aki randira hívott. Séta közben írt egy üzenetet, hogy beszélgessünk máshol is, ne csak Tinderen. Én ódzkodtam tőle, amit a Tinder-lovagom furának talált. Alapjáraton a személyes találkozás erejében jobban hiszek, és nem akartam, hogy a régi képeim alapján formáljon képet magában. Végül beadtam a derekamat, és megüzentem, hogy vegyük fel a kapcsolatot az egyik közösségi oldalon.

Lecsekkolt, majd megjegyezte, hogy van is egy közös ismerősünk. Viccesen megjegyeztem, hogy nem látom az ismerősnek jelölést, erre közölte, hogy ezek után úgy érzi, hogy mégsem kellene közelebbről megismernünk egymást. Ránézett a profilomra, és már kevésbé vagyok szimpatikus számára. Először dühös voltam, de ki akartam deríteni az igazságot, és megkérdeztem tőle: „Mi a pálfordulásod oka?"

A srác problémája az volt, hogy egy olyan fotót töltöttem fel a Tinder-profilomra, ami négy évvel ezelőtt készült. Csalódott volt, átverve érezte magát. Mérhetetlenül felszínesnek találtam, de adtam egy esélyt annak, hátha meg tudom világítani a fejében lévő sötétséget. Miután láttam, hogy köti az ebet a karóhoz, ultimátumot adtam neki. Azt mondtam, hogy két választási lehetősége van: találkozunk és majd az alapján formál rólam véleményt, vagy elkönyvel magában plusz 5 fotó alapján és elbúcsúzunk egymástól. A srác hajthatatlan volt, és be kellett látnom, hogy az ügy menthetetlen.

Az utolsó üzenetemben megírtam neki, hogy nem egymást keressük, és sok sikert kívánok a további párkereséshez. Kínosan megjegyezte, hogy egyébként mennyire jó volt beszélgetni, ismerkedni, én pedig azzal a lendülettel töröltem a profilomból.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek