A mindegy nem megoldás az életre...

És nem, nem a hangzásával van problémám. Azt gyűlölöm benne, hogy aduászként használják az emberek. Az én olvasatomban a mindegy: névmás, főnév. Jelentése: magasról tojsz te a szóban forgó problémára, szituációra, emberre. A lehető legkevesebbet kelljen agyalnod rajta, és mosod a kezeidet, bármi is történjék. Nem számít belefolysz-e a dologba. Ha igen, akkor mindenféle felhajtás nélkül, a legnagyobb kényelemben történjen. Ha nem, akkor neked úgyis jó.

Utálom ezt a hozzáállást. Azzal, hogy számodra valami mindegy, azt sugallod, hogy nem vagy talpraesett. Döntésképtelen vagy, kibújsz a választás, a döntés felelőssége alól. Egy bizonyos kor fölött betiltanám ennek a szónak a használatát. Mert valld be őszintén, hiába vágod rá vállaidat vonogatva bármilyen kérdésre, hogy „Nekem mindegy", azért, ha mélyen magadba nézel, ez nagyon nem igaz. Csak tudnám, akkor miért csinálod?

Hadd hozzak pár egyszerű példát!

Mikor egyszer a nagyszüleimnél töltöttem a hétvégét, hogy kicsit besegítsek a Maminak, a Papi megkérdezte tőle: „Mamóca, kiszaggassam én a nokedlit? Szívesen segítek, míg te Inezkével teregetsz". Mire Mami azt felelte, nekem mindegy apuskám. Majd mikor asztalhoz ültünk és Mami a keményre főtt, galuska nagyságú nokedlit nyammogta, alig láthatóan fintorgott felém egyet. A Papi nem volt konyhatündér és drága nagyikám ezt nagyon jól tudta. Kb. ötven éve voltak már házasok. Akkor miért nem mondta neki azt, hogy majd ő megcsinálja, vagy majd én, ő meg segítsen be másba?

Amikor keresztanyám esküvőjére kellett ruhákat szereznünk, anyu az öcsém öltözékére külön figyelmet fordított, mert őt kérték fel gyűrűhordozónak. A ruhaszalonban ő csak ült, nyomkodta a mobilját, kb. fel sem nézett, mikor két szmoking közül választhatott volna. Épphogy felsandított, vetett egy fél pillantást mindkettőre, majd visszanézett a képernyőre és elhagyta a száját a „Nekem totál mindegy" válasz. Természetesen ő húzta a száját, mikor fel kellett vennie a pezsgő-púderszínű kombinációs szettet, mert a koszorúslányok is nagyjából ilyen árnyalaktokban virítottak. Én csak öntelt vigyort vettem fel. Szavak nélkül is megértette a kommentáromat...

A másik kedvencem, mikor a csajokkal szervezzük a kis összeröffenéseinket. Én voltam az értelmi szerzője a kezdetektől ezeknek, de nem hittem volna, hogy odáig lyukadunk ki, hogy ezeket csak én akartam megélni és összehozni, míg a másik két delikvens voltaképp csak dróton rángatott „mindegy-bábuk" voltak az egyenletben. Akárhányszor felvetettem időpontokat, helyszíneket, legtöbbször mindkét oldalról azt kaptam, hogy „nekem teljesen mindegy", mindezt idegesítő, mosolygós emojikkal fűszerezve. Nem szeretek főnököskodni és mások helyett dönteni, pláne, ha felajánlok választási opciókat. Jó fej és előzékeny akarok lenni! Együtt találjuk már ki a közös program idejét, helyszínét. Ráadásul felnőtt, fiatal nőkről beszélgetünk... és ha bármelyik őszintén a szívére teszi a kezét, nagyon nem mindegy, hogy munka után, megfáradtan egy szomszéd városba szervezzük a dolgot, vagy hétvégén, ráérősen és a közelünkbe megyünk csak...

És voltaképp az sem mindegy, fekete vagy fehér. Nem mindegy, hogy valaki jó, vagy rossz. Nem mindegy, hogy zuhog az eső, vagy hétágra süt a nap. Ugye, hogy az életben semmi sem mindegy?!

Inez történetét Pokk Brigitta jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock