Tényleg attól férfias egy pasi, ha bunkó?!

Mégis, ízig-vérig pasik voltak szerinted - még akkor is, ha nem törődtek az érzéseiddel, és folyton megbántottak vagy megaláztak. Bunkón viselkedtek, aztán ezzel dicsekedtek a haverjaiknak hat sör után a kocsmában - ahonnan csak akkor indultak haza hozzád, ha rájuk tört a vágy, és könnyíteni akartak magukon...

Lehet, hogy tényleg nem vagyok elég férfias. Hogy lehetnék az, amikor az elmúlt időszakban a házimunka és a gyerekek nevelése töltötte ki a napjaimat? Sem időm, sem módom nem volt arra, hogy pasiként viselkedjem, hiszen egyedül neveltem a gyerekeimet, ők pedig mindennél és mindenkinél - a kapcsolataimnál is - előbbre valók voltak.

Mostam, vasaltam, leckét csináltam - közben pedig valahol elvesztem, mint férfi. Ne csodálkozz rajta, hogy nem úgy viszonyultam hozzád, mint egy szexéhes kan, aki meglát egy bombanőt, és egyből csak azon jár az esze, hogyan tudná magáévá tenni! Nem voltam egyes szám első személy - elbújtam a többesszám mögött.

Te viszont nem tudtad megérteni és elfogadni, hogy egy férfi egyedül is képes felnevelni a gyerekeit. A te gondolkodásod szerint nem vagyok - a szó legszorosabb értelmében - férfi, de csak azért, mert más értékrendet vallunk helyesnek. Neked nem erény, ha valaki lemond a karrierjéről, és ahelyett, hogy anyagi javakat halmozna, inkább a gyerekeivel tölti a délutánjait. Szerintem pedig az igazi férfi képes áldozatokat hozni azokért, akiket szeret. Egy gyerek - vagy egy szerelmes nő - nem a tárgyi ajándék örül igazán, hanem annak, amikor együtt lehet azzal, akit szeret.

Így megadatott az az ajándék, hogy mindenkinél jobban bíznak bennem: előbb beszélik meg velem az ügyes-bajos dolgaikat, mint a barátaikkal, barátnőikkel. Hozzám fordultak, ha nem ment a tanulás, nekem szóltak először, ha valaki piszkálta őket. Sőt, a lányom még azt is megosztotta velem, amikor nővé érett. Számodra azonban idegen mindez. Nem tudod megérteni, furcsállod, hogy egy férfi érezni is tud.

Valóban nem olyan vagyok, mint azok a pasik, akikre folyton panaszkodtál. Örülnöd kéne, ehelyett elégedetlenkedsz... Tudod, mi a baj? Az, hogy nem szereted, nem becsülöd magad eléggé. Talán ezért idegen tőled az a figyelmes férfi típus, amilyen én vagyok. Pedig nem vagyok "csoda", még csak különleges sem. Csak egy ember, egy férfi, aki teszi a kötelességét, és azt az utat járja, amit önként választott. Ha neked ez nem elég jó, nem elég vonzó - sőt, férfiatlan -, akkor jobb, ha már most, a legelején elbúcsúzunk egymástól.

Menj azokhoz, akik megaláztak, és durván, közönségesen bántak veled - csak aztán ne panaszkodj!

Nyitókép: Shutterstock