Későn jöttem rá, hogy egy álarcba voltam szerelmes...

Abigél már megszokta barátnője szabados stílusát és kendőzetlen őszinteségét. Többek között ezért is szerette Jankát. Ugyan nem beszéltek naponta telefonon, mégis minden fontosat tudtak a másikról, mindenkinél jobban ismerték egymást.

- Elvagyok. Újra elkezdtem az edzéseket, és olaszra is beiratkoztam. Tudod, nekem - pasi híján - ilyenekre is van időm.

- Szóval nem volt szex... De nézd a jó oldalát, legalább van időd magaddal foglalkozni!

- Hú tényleg, milyen szerencsés vagyok! Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

- Ha már szép vagy, ne legyél hülye... Fejezd be a nyafogást, és felejtsd el végre Misit! Szó nélkül elment, majd visszajött, mert állítólag téged akar, és ugye a "mindent is" bebizonyítja. Majd ismét sietősen lelépett a legelső nehézségnél. Pedig mintha azt ígérte volna, hogy legközelebb csak akkor megy el, ha te küldöd - persze lehet, rosszul emlékszem. Neked tényleg rá van szükséged? Rá mernéd bízni az életed? Arra az emberre, aki azt sem tudja, mit akar? Arra az emberre, aki miatt még a nőiességedet is megkérdőjelezted? Esküszöm, ha elmagyarázod, hogy miért beszélünk még mindig Misiről, megígérem, hogy egy hónapig nem csesztetlek pasikkal. De ha nem, úgy megadom a számod annak a jóképű kollégámnak, mint a huzat! Áll az alku? - kacsint Janka biztatóan, de ellentmondást nem tűrően.

- Becsszó, több, mint 2 hete nem beszélünk egy szót sem. Azóta, hogy megint kisétált az életemből. Bár nem is nagyon tudnék neki mit mondani... Kidobtam vagy elcsomagoltam mindent, ami tőle van, csak a közös reggeleket, a simogatását, az ölelését, a csókjait, a szeretkezéseket... ezeket nem tudom kukázni. Baszki, még mindig összerándul a testem, ha erre gondolok. Iszonyú jó volt vele a szex. Helyesebben a szex is.

- Amíg volt, ezt azért tegyük hozzá - vág közbe Janka.

- A koncertek, az utazások mind-mind újra és újra bevillannak. Jó volt vele, jók voltunk együtt. És ami azt illeti, te tudod a legjobban, hogy mennyit változtam mellette, anélkül, hogy kérte volna - fejezi be könnyek között Abigél.

- Jaj drágám, ne szépítsük! Az utóbbi időben nem ért hozzád. Te türelmesen vártál, mert ezt kérte, de több hónap után sem változott semmi. Szerinted ez mit jelent? Hogy akar téged? Dehogy akar, fogd már fel! Ami pedig a változásokat illeti... az alkalmazkodás normális. De ne áltasd magad, gyökerestül egyikőtök sem változott meg. Igen, lettek jó tulajdonságaitok a másik által, de alapvetően mindketten élitek tovább a korábbi életeteket, vagy tévedek? Vedd már észre végre, te egy illúzióhoz ragaszkodsz! A múlthoz és a nem létező jövőhöz. Ahhoz, ahogy ez a kapcsolat alakulhatott volna. A "rózsaszín" Misihez, akit csakis napszemüvegen keresztül láttál. Szóval, ideje lenne földre hajítani és összetiporni azt a napszemcsit.

- Aham, persze. És honnan vagy te ennyire biztos benne, hogy nem működött volna? Ha türelmesebb lettem volna? Ha...?

- Volna, volna, volna ... - fojtotta belé a szót Janka. - Tudod, ez a címe a Szex és New York egyik részének. Csak te nem vagy Carrie Bradshaw, és ő sem Mr. Big.A múltból pedig nem lehet jövőt építeni. Van még kérdésed? Mert ha nincs, írhatnál egy pár kedves sort Máténak.

Abigél ezúttal is válasz nélkül hagyta a barátnőjét, mert bár nem mondta ki, de nem akart ismerkedni. Az illúzió szó körforgalomba került a fejében, és nem tudott tőle szabadulni. "Minden szó és ígéret, minden ölelés hazugság lett volna? Kétszer is egymás után? Én tényleg ennyire naiv lennék?" De ezeket a kérdéseket már csak magában merte feltenni. Képtelen volt rá, hogy az esetleges válaszban tovább hallgassa Janka valóságosan igaz szavait.

B.Barbi novellája

Nyitókép: Shutterstock