Férfivélemény: Kedves após, ideje felnőttként kezelni a kicsi lányát!

Viktor barátom ideillő története pár évvel ezelőtt indult, amikor megismerkedett egy lánnyal, akivel azóta is egy párt alkotnak. Ennek immáron legalább három éve. A kapcsolatuk nem zökkenőmentes, kié az, de összességében elmondható, hogy különösebb dráma nélkül, boldogan élnek, szeretik egymást, és nemrég jutottak el arra a pontra, hogy az összeköltözés is terítékre kerüljön. Viktor nem titkolja, hogy ezzel a lánnyal tervezi leélni az életét, aminek első nagyobb lépcsőfoka az, hogy összebútorozzanak. Ezzel mindössze egyetlen problémájuk akad: a drága após.

Persze, nem kell itt filmbe illő csatározásokra és lépten-nyomon, kreatív módszerekkel a fiataloknak keresztbetevő apósra gondolni. Épp elég az is, hogy minden olyan döntésüket és kijelentésüket, ami a közös otthon alapítására irányulna, annyira hangos ellenállással reagál le, hogy az akarva-akaratlanul is kedvét szegi szegény lánynak. Elbizonytalanítja, bűntudatot kelt benne, alapvetően konfliktuskezelő személy lévén pedig nem száll harcba az apjával, aki ezzel el is éri azt, amit szeretne.

Mi is ez pontosan? Megvédeni a kislányát a nagyvilágtól? Valahol érthető, hogy szeretné minél később elengedni őt, főleg egyke gyermek lévén, de ez nem mentség arra, hogy akár tudattalanul is, de érzelmileg zsarolja a saját gyermekét. Parttalan vita ez, hiszen eljön az a pont, amikor az óvó szándék visszájára sül el, az éveken keresztül védelmezett gyerekét elkezdi megfojtani a túlzott gondoskodással, akadályozza azt, hogy a saját életét élje és egészséges felnőtt ember váljon belőle. Pedig ez olyan gondolat, amivel mindenkinek meg kell barátkoznia, akkor is, ha ez nehéz feladat. Ha úgy tetszik, akkor a felnőtté válás sosem ér véget, a gyermekünk útjára engedése is csak ennek egy lépcsőfoka.

Persze mindig lesznek olyan szülők, akik sosem lesznek igazán elégedettek azzal, akit a gyermekük választ. De ebben a helyzetben még csak ez sem lehet indok, hiszen Viktor amellett, hogy tényleg szereti és mindent megtesz a párjáért, nem zűrös srác, stabil, jól fizető munkája van, a családi háttere és az egész élete is rendezett. Ez a helyzet viszont egy olyan konfliktuson alapszik, amit ő nem oldhat meg. Bár leült már beszélni a barátnőjével és az apóssal is, a gond nem oldódott meg, hiszen míg egyik a végtelenségig kerülné a konfliktusokat, addig a másik köti az ebet a karóhoz és elvakultan „védelmezi" a kicsi lányát. Ő csupán őrlődni tud a két fél makacssága és félelme között.

Az igazság az, hogy ez a helyzet csak akkor oldódhat meg, ha valamelyik fél képes lesz leküzdeni ezeket. Az apósnak fel kell nőnie ahhoz, hogy ugyanezt a gyereke is megtehesse, a lánynak pedig ideje a sarkára állnia, leküzdenie a konfrontálódástól való félelmét és közölnie az apjával:

Nyitókép: Shutterstock