Azt mondják, mindenki megérdemel egy második esélyt... Szerintem viszont nem!

Vajon miért futjuk még mindig ugyanazokat a köröket? A női megérzés sosem téved. Sosem hagy cserben. Mégis sokszor figyelmen kívül hagyjuk és a "remény hal meg utoljára" révén újra belevágunk, hátha ezúttal a női megérzésünk nem mond igazat.

Így történt ez velem is. Nem egyszer, sokszor. Természetesen mindegyik alkalom után megfogadtam, hogy ez volt az utolsó, és soha többé nincs második esély, de aztán a korábbi rossz tapasztalatokat az idő megszépítette, én pedig úgy gondoltam, na jó, még egyszer utoljára adok egy második lehetőséget. Na, de lássuk, milyen hibákat követtem el az életem során, amik aztán szép lassan a feledés homályába vesztek...

Volt idő, amikor megrögzött és naiv szerelmes lányként futottam a férfiak után, de leginkább a nagy szerelmet kergettem. A volt párommal szakítottunk, aztán adtam neki még egy esélyt, mert nagyon szerettem. Nem kellett volna, mert másodjára is átvert és megcsalt. Ezek után minden erőmmel azon voltam, hogy elfeledjem ezt a rossz élményt, és mintha megnyomtam volna magamon egy gombot, nem akartam a rossz dolgokra emlékezni. Még csak nem is sírtam, csak sodródtam az eseményekkel, folyton a munkába temetkeztem, munka után pedig különböző programokkal enyhítettem a bánatomat. Egészen addig a pillanatig csináltam ezt, míg végül eltört az a bizonyos mécses.

A másik ilyen kapcsolatom tipikusan a se veled se nélküled tipusú volt, amiben egyszer az egyikünk, másszor a másikunk kezdeményezte a szakítást, és felváltva adtunk egymásnak még egy esélyt. Ez is egy hasznos lecke, tapasztalás volt, ami előrébb vitt, és megerősített abban, hogy nem mindig helyénvaló egy következő esély. Ilyenkor inkább tegyük mérlegre a jó és rossz dolgokat, és ha az utóbbi irányába billen el a mérleg nyelve, akkor egy pillanatig se gondolkozzunk azon, hogy benne maradunk egy rossz kötelékben.

Talán sosem éreztem azt, hogy mély sebet ejtettek volna ezek a románcok a lelkemen és azt gondoltam, az a normális, hogy adok még egy esélyt a kiszemelt férfinak. De egy idő után a bizalmam is odalett és most csak cipelem magammal ezeket az érzelmeket, melyek sokszor megakadályoznak abban, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Talán attól tartok, esetleg megint megcsalnak, vagy lesz egy újabb se veled se nélküled kapcsolatom, amiben egyikünk sem tudja majd, mit akar és belefulladunk a langyos pocsolyába. Egy dolog biztos: ha eszembe jutna a jövőben egy második esélyt adni valakinek, előhívom ezeket a rossz emlékeket, hogy ne kövessem el harmadszorra is ugyanazt a hibát.

Nyitókép: Shutterstock