Pilát Gábor: Ha agresszióról van szó, a nők sem ártatlan virágszálak

Nem kell mély antropológiai kutatásokba bocsátkoznunk ahhoz, hogy lássuk, a nők elférfiasodnak, a férfiak pedig elnőiesednek. A nők funkcionálissá kezdenek válni, a férfiak gyönyörűvé.

A férfiak azt mondják, hogy a fenének kell egy excel táblázat-fejű, multikultiban szocializálódott nő nekem, aki egyébként meg karrierista, a franc se fogja letenni mellette a voksát. Mit mond a nő? Hát ez nem férfi, ez nem tud füvet nyírni sem, egy villanykörtét se tud kicserélni, hát ez alkalmatlan, mondjuk az ágyban egy kicsit esetleg összeszedi magát, na de azon kívül? Na, nekem egy ilyen pali nem kell, ez egyébként is reggeltől estig csak piperkőcködik, ráadásul nem is borbélyhoz jár mint elődei, hanem stylisthoz... és ezzel elindul a nemek harca.

Napjainkban nagyon szembetűnő ez a jelenség. Ha visszamegyünk a gyerekkorba, akkor sokkal könnyebben megérthető a folyamat. Egyrészt van egy genetikai különbség a két nem között, amit nem kell ecsetelni. De azt is megfigyelhetjük, hogy a lányok például sokkal inkább a kommunikációjuk révén ismerik meg a világot. Már gyerekkorban kis csapatokba verődnek, beszélgetnek, pletykálnak, ha megfigyeljük, akkor nagy általánosságban az is kijelenthető, hogy hamarabb tanulnak meg beszélni, mint a fiúk, az beszédközpontúságuk sokkal erősebb, mint a fiúknak. Órákat tudnak pletykálni, érettebb korukra is megtartva ezt a szokásukat.

A fiúk sokkal inkább tapasztalással és konfrontálódással ismerik meg a világot. A kisfiú például inkább nekimegy az asztalnak, közeli barátságot köt mondjuk a padlóval vagy a társa térdével, és később a szüleivel is látványosan konfrontálódik. Tinédzser korban a lányok is megteszik ezt, de a fiúk sokkal direktebb módon. Bandákba verődnek, és ott fizikailag is ütköznek a másikkal, jobb esetben csak játékból a grundharc közben. Nem jelenthető ki, hogy az agresszió kizárólag a fiúk sajátja, és mindenkiben ugyanolyan mértékben lappangó viselkedésforma, de csírájában azért itt már megjelenhet.

Nagyon érdekes jelenség, hogy például a szülők tökéletesen ki is bontakoztatják azokat a dolgokat a gyerekeknél, ami az életükben később komoly hátrányt, elfojtást, és akár agressziót is okozhat. Mit mondanak a fiúnak? "Kisfiam, ha elestél, ne sírjál, te férfi vagy, hát hogy lesz így belőled katona?" Ha egy lány elesik, akkor az teljesen természetes, hogy nyafog és ő nyugodtan sírhat, tehát ő lány, de a fiúnak tartania kell magát. Ha például egy fiú az iskolában verekszik, akkor általában a szülő megbünteti vagy megfenyegeti. De hogyha mondjuk megvédi magát, akkor megdicséri.

A talpraesett, karakán apák azt mondják a fiúgyereknek, hogy "Büszke vagyok rád fiam, megvédted magad. Ütni nem szabad, na de visszaütni muszáj, hát meg kell védeni magadat meg egyébként a család becsületét." Ennek ellenére tiltják az agressziótól a fiúgyereket, de itt egy nagyon fontos kontraproduktív jelenség figyelhető meg, ugyanis hogyha a gyerek bántalmazó, akkor megbüntetik. Tehát pont azzal akarják kioltani benne az agresszivitást, hogy agresszívak vele. Nem feltétlenül direkt módon, de agresszíven lépek fel az ellen, hogy ne legyen agresszív. És persze csodálkoznak és értetlenkednek amikor agresszív.

Nagyon sok országban elvégeztek egy kísérletet szerte a világon: a tanulónak szópárokat kellett megtanulni, és ebben segítséget is kapott. Egyszerre két embert vontak be, az egyiknek meg kellett tanulnia több szópárt, a másiknak pedig meg kellett tanítania ezeket a szópárokat. Aki megtanította, és kontrollálta ezt az egész tanulási folyamatot, neki azt mondták, hogy tudományos tény, hogy ha valaki nem tud valamit megtanulni, akkor azt meg kell büntetni, és így sokkal fogékonyabb lesz arra, hogy legközelebb azt jobban és hatékonyabban tanulja meg.

Na most, akinek meg kellett tanulnia a szópárt, valójában az az ember volt a beépített ember, és igazából a tanító, a tréner volt az igazi kísérleti alany. Amikor a tanuló, azaz a beépített ember hibázott, akkor a másiknak, a tanítónak meg kellett nyomnia egy gombot a billentyűzeten, és ebben a pillanatban a tanulót áramütés érte (aki egyébként be volt építve). Egytől tízig volt egymás után a gombok, grádiens, azaz fokozati skálán ment fölfele a leggyengébbtől a legerősebbig, és ennek megfelelően minél nagyobb számot nyomott le, annál nagyobb áramütés érte a tanulót, akit egyébként nyilván nem ért áramütés, csak eljátszotta, hogy megcsapta az áram.

Rettentő érdekes megfigyelést tettek a szakemberek. Általában a tanító szerepben a négyes-ötös gomb lenyomásáig mentek el, és onnan nem ment tovább az alany, ugyanis elkezdte sajnálni az áldozatot. Ilyenkor, amikor megállt valahol a tanító, akkor bejött egy fehér köpenyes ember, - aki nem volt orvos, nem volt a főnöke az embernek, tehát senki olyan nem volt, aki felettese lett volna a kísérletben résztvevőnek, - és nagyon nyugodt , de határozott hangon azt mondta neki, hogy: "Ne haragudjon, Önnek nem ez a dolga, hogy megálljon, Önnek az a dolga, hogy megtanítsa ezt a szópárt a tanulónak. Emlékszik, megbeszéltük, hogy ezt úgy tudja megtanulni a tanuló, hogy büntetjük."

És miután elhangzott ez az utasítás, ezt követően az emberek 70–80 %-a (!), elment a nyolcas-kilences-tízes gombig. A másik nagyon érdekes megfigyelés az volt, hogy a legnagyobb valószínűséggel férfiak nyomtak 7-es 8-as, 9-es, 10-es gombot, és nagyon-nagyon kevesen voltak azok, akik megálltak és azt mondták, hogy ne haragudjanak, én egy ilyen ostoba kísérletben nem veszek részt. Szakemberek levonták a megfelelő konzekvenciákat, (nagyon sok helyen megcsinálták ezt a kísérletet, mindenhol gyakorlatilag hasonló eredmények jöttek ki), az emberek 70–80 %-a utasításra elment majdnem a 10-es gombig, előtte meg körülbelül egy ilyen négyes-ötösig. A másik döbbenetes megfigyelés az volt, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel nyomták meg ezeket a nagyobb számértékű gombokat.

A kísérlet után 10–20 évvel egy amerikai szakértő nézegette ezeket a kutatásokat és ezeket az eredményeket, majd rájött a következőre: amikor férfi volt a gombnyomó, azaz ő volt az agresszor, akkor a másik oldalt az áldozati székben mindig férfi ült, és amikor nő volt az agresszor, akkor a másik székben mindig nő ült. Kitalálták, hogy megfordítják ezt, és csináltak egy olyan kísérletet, hogy amikor férfi volt a gombnyomó, azaz aki büntette a másikat, akkor a szemben levő székbe nőt ültettek. Ez esetben azt tapasztalták, hogy négyes-ötös fölé senki nem ment még az utasítás ellenére sem. Viszont amikor nő volt az agresszor, akkor ő elment 9–10-ig. A kísérlet szerint tehát úgy tűnik, hogy a férfiak, átlagban nem agresszívebbek, sokkal inkább büntethetőbbek. Látták, hogy a férfiak is nagyon kényelmesen elmentek addig, hogy a legmagasabb fokozatig büntessék a férfi társaikat.

Nyitókép: Shutterstock