Ha populáris dolgokat szeretek, csak átlagos csaj lehetek?

Mert ez esetben a "bitch" nem csupán egy szleng szó, hanem határozottan dehonesztáló kifejezés. Szerintem ez a beskatulyázás nagymértékben köszönhető a mainstream kultúrának. Bevallom, hogy imádok romantikus filmeket nézni, illatos gyertyákat szagolgatni, kozmetikushoz járni, de nem gondolom, hogy emiatt ne lenne saját egyéniségem. Nem a legújabb jógatrendekről és arckrémekről való diskurálás tölti ki a napjaimat, de ha így is lenne, akkor se bélyegezzenek holmi alapnőcskének! Attól pedig, hogy ismerem az aktuális popslágereket, még nem leszek középszerű.

Szívesen járok komolyzenei koncertekre is, és képes vagyok beszélgetni jogról, üzletről, politikáról. Akkor most milyen kategóriába tartozom? Egyáltalán mit jelent, hogy átlagos? Mert bizonyos életszínvonalon, kulturális közösségben, szakterületen stb. lehetnek megszokott dolgok, de akkor úgy lehetünk különlegesek, ha nyitunk egy saját kávézót, éttermet, ruhaboltot, indítunk egy zenekart, készítünk egy saját filmet, hogy biztosak lehessünk benne, hogy olyasmikkel foglalkozunk, amivel előttünk még soha senki? Kész agyrém...

Nem tudom, miért kellene átlagosnak, szürkének érezni magam olyan dolgok miatt, amit sokan mások is szeretnek. Engem mindig feldob egy lazító masszázs vagy egy forrócsokis-filmnézős este, és minden héten legalább egyszer elmegyek shoppingolni. Ilyenkor nem a saját egyéniségemet szeretném kifejezésre juttatni, egyszerűen csak pihenésre, feltöltődésre vágyom.

Nehogy már szégyenkeznem kelljen azért, mert a kedvenc kávézómban sütőtökös lattét rendelek! És engem senki ne nevezzen basic bitch-nek (még poénból se), amiért UGG csizmában mászkálok télvíz idején! Nem divatból hordom: kényelmes és meleg. Szerintem nem én vagyok "basic", hanem azok, akik a látszat alapján ítélnek...

Nyitókép: Shutterstock