Helló! Én átlagos vagyok. És te?

Nem olyan rég így kezdte egy nekünk szóló posztját. És mit ad Isten? Mindenki azonnal rákattant. Pedig mindezek után csak néhány egyszerű kérdést szeretett volna feltenni. Viszont így fénysebesség alatt repült rá a teljes szerkesztőség. Mert ha már eddig elolvastam, ugye... akkor már...

Szóval, ezek alapján állapítottam meg, hogy mekkora baj van velem. Rájöttem, hogy nem vagyok érdekes. Átlagos vagyok. Sőt, unalmas. Velem soha nem történik semmi. Például nem raboltak el az ufók. Se túl magas nem vagyok, se túl alacsony. Nem vagyok fitneszanyu. Nem járok síelni. Nem nyaralok Balin. Se Balival. Még csak nyaralóm sincs a horvát tengerparton. Nem vettem még telket a Marson. Három gyerekem van, egy férjem, két kutyám. Nem tartok egzotikus állatokat. Nincsenek félretett millióim. Még százezreim sem. Ne már! Még mosogatógépem sincs!! Van ennél lejjebb?

Amikor megszületsz, még nem igazán vagy ura a cselekedeteidnek. Azt nem tudom, a gondolatokkal mi van, mert nem emlékszem igazán. Egy biztos: akkor még nem tudod eldönteni, akarsz-e átlagos lenni, vagy nem. Mondhatni, nem indulsz se előnnyel, se hátránnyal senkivel szemben, mert még bármi lehet belőled. Onnantól, hogy képes vagy dönteni, már kicsit rajtad áll, hogy belesimulsz-e a szürkébe, vagy ki akarsz-e onnan tünni. Bár ez is egy érdekes dolog. Van, aki már azzal felhívja magára a figyelmet, hogy csak úgy VAN.

Na, de mi van a szürke tömeg statisztáival? Teszem azt, velem? Vagy veled? Netán vele? Azzal, aki gyermekkorában sem tűnt fel annyira senkinek. Mondjuk, egérszürke haja volt. Vagy duci kislány volt. Esetleg pufók kisfiú. És átlagosan tanult. Átlagosan nőtt fel. Átlagos állása lett egy átlagos munkahelyen. Ha belép az irodába, ő köszön rá a többiekre, és nem azért, mert az udvariasság így kívánná, hanem, mert különben fel sem tűnne senkinek, hogy bement.

Aki ha buliba ment, mindig a barátnője keresett neki táncpartnert - illetve pattintotta le az őt nem annyira érdeklő, hasonlóan uncsi pasit, aki aztán vele is beérte. Ja, a férjét is így ismerte meg. Vagy a feleségét. Ha van neki egyáltalán... szegénynek... szegény én... jaj, mi lesz velem?

• Se túl magas nem vagy, se túl alacsony. - Legalább könnyen találsz magadnak ruhát.
• Nem jársz síelni. - Még nem is törted el a bokádat!
• Nem nyaralsz Balin. - Viszont eljutottál többször a Balihoz. Mármint a Balatonhoz. Aki Balin lakik, tutira nem. Se Balival. - Zolival vagy Józsival viszont igen!
• Még csak nyaralód sincs a horvát tengerparton. - Mihez is kezdenél vele télen? Ott sincs jó idő. Ki se tudnád adni.
• Nem vettél még telket a Marson. - Na, a Mars az a hely, ahova én például egyáltalán nem vágyom.
• Három gyereked van, egy férjed, két kutyád. - Szerintem ez még így is sok. De legalábbis bőven elég.
• Nem tartasz egzotikus állatokat. - Nem is vagy életveszélyben!
• Nincsenek félretett millióid. Még százezreid sem. - Legalább nem kell azon agyalnod, mibe fektesd, és min veszítsd el.
• Még mosogatógéped sincs!! - Mondjuk, ezt az egyet én speciel sajnálom. Na, de nem lehet minden tökéletes!

Kedves, drága, se nem szép, se nem csúnya, se nem okos, se nem buta, jó kis átlagos, hétköznapi embertársam! Minden csak nézőpont kérdése. Ahhoz, hogy kiemelkedj a tömegből, nem biztos, hogy magasság kell, vagy szépség, vagy zsenialitás. Azzal, hogy megszülettél, már egyedi és megismételhetetlen vagy. Ezt próbálja meg utánad csinálni valaki!

Nyitókép: Shutterstock