Ha anyám jó szándékán múlt volna, akkor örökre boldogtalan maradok

A párkapcsolatomban nem tegnap kezdődtek a problémák, a nézeteltérések, a nyomdafestéket nem tűrő szóbeli bántások, amelyeket – főleg a gondok kezdete során – gyakorta megbeszéltem édesanyámmal. Ő, mint addigi főbizalmasom, tisztán látó szemem és eszem sokszor a segítségemre is sietett, hogy a számomra átláthatatlan helyzetekben mellettem legyen. Számtalanszor igazat adtam neki és végül - szinte kivétel nélkül - én kértem bocsánatot a páromtól. Később megkérdőjeleztem a helyzet jelentőségét:

Tényleg mindig én hibázok?

Elgondolkodtatott az, hogy tényleg én vagyok az, aki mindig, minden helyzetben a hibás, a rossz döntést hozó, a "túl komoly" és a "betegesen féltékeny"? Azt éreztem, hogy defektes vagyok, amiért csak én nem látom a párom hazugságai mögött megbúvó jó szándékot. Például két héte azt hazudta, hogy a kollégáival bulizott, miközben egy csajjal borozott a Duna-parton.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy egy párkapcsolati krízisben kikértem anyám véleményét. A tanácsai kivétel nélkül arról szóltak, hogy alázkodjak meg és kérjek bocsánatot, nehogy végül én legyek az, akit elhagynak. Hogy ez neki miért volt ennyire fontos, csak később jöttem rá:

Nem akarta, hogy engem is elhagyjanak, s ne tudjak bízni ezután egyetlen férfiban sem. Félt, hogy megismétli önmagát a történelem, és a párom egy nap engem is egyedül hagy az üres lakásban. Jó szándék vezérelte, mégsem hallotta meg soha , milyen nagyon boldogtalan vagyok régóta.

Nem is oly rég a konyhaasztalánál ültünk. Nála volt a barátnője, akinek elmeséltem az elmúlt időszak eseményeit, és ez volt az első kérdése:

Hagyd ott, mégis mire vársz? Még csak 24 éves vagy...

A hordozott traumáimmal karöltve nehéz meghozni egy ilyen döntést. Öröklődött bennem anyám fájdalma, ráadásul Bak jegyű nőként, hajlamos vagyok a legvégsőkig kitartani a párom mellett. Két éve próbálom megmenteni a kapcsolatomat, hiába tudom, hogy számtalan dologban gyökeresen különbözünk. Számomra ez egy sokkal megterhelőbb döntés, főleg, hogy lelkileg az utóbbi időszakban mennyire összezuhantam.

Nyitókép: Shutterstock