A boldog párkapcsolat és a hűség tudatos döntés eredménye

Megdöbbentően sok nőnek esnek rosszul olyan dolgok, amelyek azt hiszem, a legtöbb férfiban fel sem merülnek. Hogy ennek az az oka, hogy a nő és a férfi eltérően gondolkodnak, vagy az, hogy sokak – bármelyik nemhez tartozzanak is – számára ez el sem jut a tudatos gondolatig, mert egyszerűen annyira banálisnak tartják, nem tudom. Egy dolgot viszont tudok. A párkapcsolat olyan, mint egy állandó, mégis folyton változó, alakuló, formálódó egység, amire megállás nélkül figyelni kell, gondozni kell, tudatosan kell dönteni mellette, érte. Abban is hiszek, hogy mint mindennek, egy harmonikusan működő párkapcsolatnak is alapja a felek önismerete és a tudatosság, az egymásra figyelés soha nem szűnő áramköre.

Ez számomra azt jelenti, hogy nem kényelmesedünk el. Nem leszünk úgy a dologgal, hogy na, most már megvan, elengedhetem magam. Odafigyelek magamra, a testemre, a lelkemre, hogy rendben legyek, hogy jó legyen rám nézni, jó legyen hozzám haza jönni, de ezt visszafelé is elvárom. Nagyon fontosak a lelki dolgok, a beszélgetések, a jó szexuális élet, de hiszem, hogy az egész a látvánnyal kezdődik. Azzal, hogy ránézek arra, aki a társam, akivel együtt élek és azt mondom, na, ez igen, de jó pasas/nő, már a szememmel megkívánom, már azzal, hogy ránézek, elkezdődik az előjáték, s a másikat is felpezsdítem. Vice versa.

Isteni jók az érintések, egy ölelés, egy simítás, egy puszi, egy csók, egy fenékre csapás, és sorolhatnám. Ezzel folyamatosan éreztetem a társammal, látlak téged, fontos vagy, értékellek.

Vagy bármikor napközben miért ne lehetne szorosan ölelni, bújni, akkor is csókolni? A csók meghitt dolog, jelzi az összetartozást, intim közelséget, megerősít, életben tartja a kötődést, a szerelmet. Ha teljesen ott vagyunk egy kapcsolódásban, ez nem is kérdés, de a neveltetés és az előző tapasztalatok alapján néha nehéz lehet ennek a kivitelezése és a tudatosítása is. Mindenesetre hiszek abban, hogy folyamatos beszélgetéssel, igényeink és vágyaink közlésével, a közös nevező keresésével minden megoldható, visszahozható, életben tartható. Rá lehet erre is szokni, akár a nassolásra.

S itt kerül terítékre a hűtlenség. Van, akinek a szex jelenti, van, akinek egy csók, vagy akár egy mással fenntartott, folyamatos, mély, lelki beszélgetés. Van, akinek rosszul esik, ha a pasija/nője megnéz másokat – más és más mértékben -, ha lopott pillantásokat vet rájuk vagy akár forog a feje, mint a ringlispil.

Ez a fajta értelmezés a férfiak totális lealacsonyítása és lenézése. Ha csak ez számítana, ha csak a folyamatos vadászat és kósza numerák éltetnék őket, akkor egyetlen párkapcsolat sem létezne. Nem igaz, hogy a férfiak csak zsigerből élő ösztönlények, ugyan! Ha egy férfi megmagyarázza ezt a fajta viselkedést, akkor én abból azt szűröm le, hogy vagy nagyon alacsony szinten működik, vagy nincs jelen teljesen a kapcsolatban. Nyilván nem arról van szó, hogy az ember vakká teszi magát és nem látja meg a szépet, hanem azt, hogy nagyon észnél kell lenni, hol van az a bizonyos lélektani határ, amit nem szerencsés átlépni.

Ha én jelen vagyok egy kapcsolatban teljesen, szívvel, lélekkel és testtel, akkor tudom, hogy az energia akkor lesz erős, ha tudatosan döntök arról, hogy onnan én nem kacsintgatok ki.

Ugyanis ezzel az egésszel máris gyengítem a hálónkat, azaz az összekapcsolódásunkat, a közös erőnket. Mert az energia akkor már nem csak köztünk összpontosul, hanem szétszóródva gyengíti a szövetségünket, s abban a pillanatban ott lesz valaki nem odavaló, egy harmadik is.

Ebből a szempontból pedig teljesen mindegy, fizikailag történt-e bármi. Mert a társam energiája, figyelme már nem csak az enyém, már nem tartja bent őt a kapcsolatunkban. Úgy vélem, érett gondolkodással, kiteljesedett és egészséges kapcsolatban magától értetődő, hogy ilyet nem teszünk, s fel sem merül még a gondolata sem ennek, hiszen elköteleződtünk, tudatosan döntöttünk egymás és kettőnk mellett. Innentől kezdve megalázó és fájdalmas, ha azt tapasztaljuk, hogy a társunk gondolatait, érzékeit valaki más felpezsdítette. Ehhez még az sem kell, hogy az otthoni dolgok ne működjenek jól, mert sokan ennek ellenére művelik azt, amit, annyira ártatlannak gondolva, hogy bele sem gondolnak, mit tesznek és okoznak ezzel.

Sokan nem értenek egyet ezzel a gondolatmenettel, azt mondván, ez ártatlan dolog - pedig nem az. Az energiák - még ha nem is látjuk azokat -, működnek. Nem mindegy, hogy összpontosítom, vagy szétszórom azokat. Lehet érezni, ha valaki igazán megérkezik, mert akkor ezek a dolgok egy idő után maguktól kioltódnak, vagy meg sem jelennek. Ezt jelenti hűségesnek lenni.

Nyitókép: Shutterstock