A barátnőm majdnem lefújta az esküvőjét egy kósza fellángolás miatt

Amikor a nyáron találkoztunk Alízzal, épp az esküvőjét szervezte lázasan, de bizonytalan volt abban, hogy a párjával együtt maradnak-e. Nem Attilában volt bizonytalan, hanem a saját érzéseiben.

Szerette Attilát, mégis azt érezte, nem biztos, hogy feleségül akar menni hozzá. Az ok egyszerű. Találkozott valakivel és az ismeretlen férfi teljesen bekúszott a gondolataiba. Sose volt ilyen korábban, nem gondolta volna, hogy ennyire elbizonytalanodik egy vadidegen férfi hatására.

Hiába próbáltam a lelkére beszélni, és meggyőzni őt arról, hogy Attila számára az igazi férfi - hajthatatlan volt. Már azon is gondolkodott, hogy lefújja az esküvőt, de végül meggondolta magát. Ám a történet ezzel még nem ért véget. Alíz ugyanis az esküvő után elköltözött újdonsült férjétől, akivel bizony rögtön elkezdődtek a gondok.

Sokat beszéltem Alízzal ez idő alatt, de egyszerűen nem tudtam vele dűlőre jutni. Mintha teljesen kifordult volna önmagából. Szinte alig ismertem rá. Elvesztette a realitásérzékét, és táptalajt adott a bizonytalan érzelmeknek, nem beszélve a csábításról. Sosem láttam még ilyennek. Úgy éreztem, hogy ez a férfi teljesen elvette az eszét. Képes lett volna feldúlni még a házasságát is.

A szép szavak, az újdonság varázsa kecsegtetően hangzott. Olivér pedig teljesen megszédítette a barátnőmet. Mint megtudtam, egy könyvtárban találkoztak, ahol beszélgetésbe elegyedtek egymással. Itt jöttek rá arra, mennyi közös témájuk van. Míg Attila inkább a természettudományok irányába hajlik, és nem igazán vonzódik a művészetek iránt, addig Olivér nagyon is hasonló beállítottságú, mint Alíz.

Alíz a tépelődéseivel megvívta a maga kis harcait. Attól féltem, hogy két szék közt a földre esik, vagy esetleg végleg elveszíti Attilát. A rózsaszín ködfelhő miatt se kép, se hang. Amit én ebből kívülről érzékeltem az, hogy valami nem jó, és Alíznak segítségre van szüksége, hogy tisztán lásson, és ne ebben a rózsazsín álomképben hozzon döntéseket.

Mivel a párját Attilát is ismerem, így tudom, milyen ember, és mennyire összeillenek Alízzal. Olivér csak egy szélhámos, aki sokáig bíztatta a barátnőmet, ám kiderült, hogy az érzései nem voltak valósak. Szerencse, hogy Attila jól kezelte a helyzetet és kivárta, míg a felesége visszatért hozzá. Nem sok férfi lett volna ennyire türelmes, és nem sok bízott volna a megérzéseiben. A köztük lévő kapocs most erősebb, mint valaha. Aki ennyire szereti a párját, és hisz a szerelem erejében, az valóban csodálatra méltó. Remélem Alíz ezek után belátja, hogy többé nem szabad ilyen "kitérőket" tennie. Egyszer még meg lehet úgy bocsátani, hogy az ember mélyebb sebek nélkül túltegye magát ezen az egészen, de a bizalom kényes dolog, nem érdemes kockáztatni.

Nyitókép: Shutterstock