Egy érzelmi csaló, aki olcsón jutott hozzá az érzéseimhez

Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfival, akinek az okozott örömet, ha kedvese mellett még más nőket is maga köré gyűjtött. Aztán kihasználta, majd eldobta őket, mint egy rongyot.

Engem is megkörnyékezett és hatott az érzelmeimre. Három éven keresztül abban reménykedtem, hogy szakít a párjával és engem választ. Nem tudtam mással normális kapcsolatot kialakítani, mert végig abban a hitben voltam, hogy végül engem választ a férfi, akiért évekig rajongtam.

Érzelmi csaló volt, aki valószínűleg a párjától nem kapta meg azt a lelki hátteret, amire vágyott, ezért a kolléganőitől próbálta meg bezsebelni az áhított elismerést. Utólag mindig okosabb az ember, de akkor abban a helyzetben csőlátással felvértezve, valóban nem láttam messzebb az orrom hegyénél. És aki nem látja a fától az erdőt...

Szabolcs valódi arca nem más, mint egy lelkiszegény érzelmileg instabil férfié, akinek egyetlen örömforrása az életben, hogy más nőktől próbál visszaigazolást szerezni.

Hányszor, de hányszor megpróbált az ujjai köré csavarni, de a legvégén mindig megálljt parancsoltam. A szemem előtt megjelent annak a nőnek a képe, aki valószínűleg mit sem sejtve várja haza minden este, aki a közös gyermeküket hordja a szíve alatt. Ezt a képet egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni, nem tudtam és nem is akartam megragadni a kínálkozó alkalmat.

Miután próbálkozásai mind elvesztek a kudarc tengerében, végre felnyílt az én szemem is. Minden vele kapcsolatos illúzióm szertefoszlott, minden reményem elszállt, csak a krokodilkönnyek maradtak, melyek hosszú hónapok elteltével száradtak csak fel. Az első néhány hétben teljesen padlóra kerültem. Úgy éreztem, darabokra hullott minden. A rózsaszínűre festett kis világomban erős szél kerekedett, ami a lelkem legmélyebb bugyraiban hurrikánként söpört végig és felszínre hozott minden addig bennem szunnyadó reményt, kétséget, ragaszkodást, gyötrelmet. A folytonos szélmalomharc egy pillanat alatt valós lett.

Forrás: Shutterstock

Önmagamat hibáztattam a naivságomért, hogy három éven keresztül hittem egy olyan férfinak, akinek a szavai most romhalmazként végezték. A várat, ami a kezdetekben erős bástyaként állt, hirtelen porrá zúzták. Ezt a port felkapta a forgószél, és messzire vitte, hogy az emléke örökre a feledés homályába vesszen.

Most már tudom, hogy Szabolcs sosem hagyja el az otthon melegét, ahogy a párját, és kislányát sem. Azt is tudom, hogy neki csak az volt a fontos, hogy minél több elismerést zsebeljen be. Igyekszem ezen nem rágódni már, hiszen ezt egy lezárt időszaknak tekintem az életemben.

A kérdés, ami néha még foglalkoztat, hogy vajon milyen élete lehet a párjának mellette? Valóban nem veszi észre, hogy imádott kedvese mit csinál a háta mögött? Ennyire elvakítja a szerelem, vagy pedig ennyire szeretne szemet hunyni felette?

Egy ilyen férfitól rengeteg megaláztatás jut egy nőnek, akkor is, ha nem tud róla, de főként akkor, ha ő is tudatában van a párja viselkedésének, de inkább hallgatásba burkolózik. Egy ilyen férfi senkit nem tisztel, sem a párját, aki mindenben mellette van, de még csak saját magát sem.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek