Bárcsak visszahozná a Jézuska a nagyszüleimet és újra együtt ünnepelhetnénk...

Mindig nagy várakozás előzte meg a karácsonyt, és szerencsére gyermekkoromban volt még hó, így az varázslatosabbá tette a hangulatot. Felnőttként nem mindig sikerül visszacsempészni a régi érzéseket a szívembe, mert azóta sok minden megváltozott, és már a létszám is hiányos.

Gondolataim most a régmúltban kalandoznak. Ismét tízéves vagyok. Odakint sűrű pelyhekben hull a hó. A kora esti havas táj látványa teljesen magával ragad. Arcomat az ablakhoz nyomom, tekintetem az égből lefelé hulló pelyhekre téved. A fehér lepel mindent maga alá temet, a varázslat pedig csak most kezdődik. Kinyitom az erkélyajtót és papucsban kiállok. Kezeimet a magasba tartom, hátha elkapok egy-két kövér hópelyhet. Lassan, de biztosan sötétedik. Barna hajamat hópelyhek díszítik, melyek olvadásnak indultak. Az erkélyen lévő kis széket teljesen maga alá temette az egész nap szüntelenül hulló hó.

Hirtelen feleszmélek, hisz percekig álltam az erkélyen, mígnem anyukám beparancsolt. Gyorsan levetettem az átnedvesedett ruháimat, felöltöztem, és kimentem az udvarra. A varázslat itt folytatódott tovább. December 24-e van. Apukám odakint lapátolja a havat, hiszen nemsokára megérkeznek a nagyszülők és az unokatesómék. Kiállok az utcára, mely oly csendes, hogy a szomszédok még azt is meghallanák, ha egyedül az utcán a cipőm alatt ropogtatnám a havat.

Fényt látok a távolban. Nagyszüleim házában még ég a lámpa, biztosan készülődnek az estéhez. Az út teljesen kihalt, nincsenek se emberek, se autók. Egyedül állok a házunk előtt álló hatalmas utca lámpa alatt, és örömtáncot járok a hóban. Apukám néha rám szól, nehogy megizzadjak és kifulladjak estére a nagy ficánkodásban.

Képtelen vagyok bemenni a házba, annyira karácsonyi lázban égek. Alig várom a vendégek érkezését. Hirtelen elalszik a lámpa a nagyszüleim házában. A távolban már látom őket, ahogy a hóban egymás karját fogva elindulnak felénk. Nagyapám észrevett, és felém intett. Mindketten ünneplőbe öltöztek a mamával. Lassú, óvatos lépésekkel érkeznek. Én azonban eléjük megyek és megfogom mindkettejük kezét. Így érkezünk meg. Gyorsan megmutatom nekik a kinti díszítést, amit húgommal és apukámmal együtt készítettünk. Feldíszítettük az erkélyeket, alul, felül is, valamint a kert elejében álló fenyőfa is ünneplőbe öltözött.

Fényeket látok, kimegyek az útra, hiszen megérkeztek anyukám részéről is a nagyszüleim, anyukám húga, meg az unokatestóm. Nagy az öröm, hiszen ritkán látjuk egymást. Mindannyian bemegyünk. A ház nevetéstől hangos. Mézeskalácsot eszünk, a felnőttek készítik a vacsorát. Mi gyerekek pedig a fa alá ülünk, hiszen már türelmetlenül várjuk a Jézuska érkezését.

Most a legjobban annak örülnék, ha a Jézuska egy kis időre visszahozná ezeket az időket és ha csak egy pillanatra is, de együtt ünnepelnénk.

Nyitókép: Shutterstock