Voltak már pánikroham-szerű tüneteim - interjú B. Nagy Rékával

Hamarosan hiánypótló műsor indul a SHE.HU-n. A Tabuk nélkül epizódjaiban négy népszerű hazai influenszer kendőzetlen őszinteséggel beszél majd olyan fiatalokat érintő témákról, mint az iskolai zaklatás, a szorongás vagy a házasság.

A négy lány minden esetben saját tapasztalatait, megrendítő élményeit osztja meg a nézőkkel. A cél: merjünk beszélni magunkról, Tabuk nélkül.

A műsor egyik szereplője B. Nagy Réka. A fiatal énekes, dalszerző, aki YouTube-videóival, Instagramon vagy TikTokon megosztott tartalmaival emberek ezreire van hatással. Az élete sokak számára idillinek mutatkozhat, de kőkeményen meg kellett küzdenie mindenért.

Mi adta a motivációt, hogy elkezdd a vloggerkedést?

Mai fejjel merész vállalkozásnak tűnik, de 14 évesen bele sem gondoltam abba, hogy a videóim mennyi emberhez eljuthatnak. Eszembe sem jutott, hogy ebből bármi negatív is származhat. Érdekelt a sminkelés és a divat, szerettem öltözködni, ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e hasonló videókat készíteni, mint azok, akiket követtem. Annyi volt csak a fejemben, hogy ha nem jön össze, akkor letörlöm magam.

Fotó: Szabó Gábor/Origo - Origo

Nagyon fiatalon, tinédzserként kezdtél hozzá. Hogy látod, befolyásolta ez a személyiséged fejlődését?

Mások videói hatottak rám. Úgy rendeztem be a szobámat, ahogy azt a YouTube-on láttam, követtem más emberek öltözködési stílusát, nagyon szerettem volna olyan lenni, mint a kedvenceim. Átvettem tőlük gesztusokat, kézmozdulatokat, igyekeztem hozzájuk hasonló tartalmakat készíteni. Nem tudom, hogy más ember lennék-e, ha nem kezdek el videózni.

Mit szóltak ehhez az osztálytársaid, a tanárok?

Ez okozta a galibát. A gimnázium egyik nyári szünetében fogtam bele a videózásba, és amikor szeptemberben visszamentem a suliba, már azzal fogadtak, hogy rám ordítottak. „Nézd, ott van a YouTube-os lány!" Megnézték a videóimat és szétcincáltak, állandóan cikiztek, kritizáltak az osztálytársaim. Szörnyű volt. Teljesen bezárkóztam és akkoriban abba is hagytam a videózást.

Azt mondod, hogy a videók miatt kezdtek el zaklatni téged az iskolában?

Sajnos korábban kezdődött, és éveken át végigkísért az iskolán belüli zaklatás. Nem kedveltek az osztálytársaim, mai napig nem tudom, miért voltak velem ellenszenvesek, de az biztos, hogy a videózás csak rontott a helyzeten. Ennek az lett a vége, hogy magántanulóként érettségiztem.

Fotó: Szabó Gábor/Origo - Origo

Ez komoly döntés. Történt valami, ami után a szüleid nem engedtek iskolába?

Folyamatosan pakolódtak rám a súlyok és egyszer csak azt éreztem, nincs erőm bemenni az iskolába.Rettegtem már a gondolatától is, hogy ott kell lennem. Teljesen befelé fordultam, szinte csak fekete színű ruhákban jártam, álmatlanságtól szenvedtem, étkezési zavaraim voltak, a jegyeim pedig romlani kezdtek. Úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok az iskolában.

A szüleim ötlete volt, hogy legyek magántanuló. Nagyon közel volt az érettségi, és már kockázatos lett volna iskolát váltani. Azt hittem, számíthatok a tanárok segítségére, de azt vettem észre, nem értik meg a problémámat. Attól tartottak inkább, hogy ha otthonról tanulok, majd tovább romlanak a jegyeim. Szerencsére pont az ellenkezője történt, felszabadultam azzal, hogy kiszakadtam ebből a bántalmazó közegből.

A tanárok ebből semmit sem vettek észre? Vagy a zaklatás nem nyíltan történt?

A közösségi oldalak az én gimnazista éveim alatt futottak fel igazán, és sok pletykát, sértést nem is szemtől szemben kaptam meg, hanem minden csak úgy visszajutott hozzám. Üzeneteket írogattak rólam, fotókat készítettek és megláttam egy csoportot, amit azért hoztak létre, hogy kibeszéljenek, rajtam nevessenek. Nap mint nap nyomasztottak engem, folyamatosan érzékeltették, hogy nem kedvelnek.

Nem tudtál vagy nem akartál a tanároktól segítséget kérni, pont azért, nehogy ezt is felhasználják ellened?

Féltem attól, hogy én leszek a besúgó. Amikor elhatároztuk, hogy magántanuló leszek, akkor beszéltem az osztályfőnökömmel, aki ezután egyszer valamelyik órán lejátszott egy videót az iskolai zaklatásról. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, ahogy az osztály szinte egy emberként fordult felém. Sejtették, hogy én szólhattam. Az a baj, hogy mivel nem voltak ennek fizikai nyomai, az egész a virtuális térben zajlott, a tanárok nem sokat segítettek.

Fotó: Szabó Gábor/Origo - Origo

Elgondolkoztál azon, mi történt volna, ha maradsz az osztálytársaid között?

Ebbe még sosem gondoltam bele, pedig szoktam agyalni a „Mi lett volna ha?" kérdéseken. Így is depressziós voltam, de úgy érzem, ha maradok, szerintem még inkább leépültem volna, nem csak testileg, hanem lelkileg is. Már így is olyan tüneteket produkáltam, amik megnehezítették az iskolába járást, szerintem mindenképpen eljött volna az a pillanat, amikor képtelen lettem volna bemenni. A zaklatás ugyanúgy folytatódott volna és lelkileg teljesen összetörök.

Ilyen előélet után mégis úgy döntöttél, folytatod a videózást. Nem tartottál attól, hogy még több embert elérve még sebezhetőbb leszel?

Ezek után? Sejtettem, hogy kapni fogok negatívat, de azok után, amit a középiskolában átéltem, nem gondoltam, hogy jöhet rosszabb. Ezért is döntöttem úgy, hogy egyik első videómban elmesélem a saját történetemet, persze senkit sem említettem név szerint, mégis megkaptam az osztálytársaimtól, hogy hazudok, semmi sem úgy volt, ahogy előadtam. Rettegtem megosztani ezt a videót, de úgy éreztem, ez segít majd továbblépni, és talán mások számára is erőt adhat. Az a legfontosabb, hogy az ember érezze, nincs egyedül a problémáival.

Sajnos az iskolai zaklatás még ma is nagyon égető probléma. Nap mint nap kapok üzeneteket, amikben arról mesélnek nekem fiatalok, hogyan bántják őket az iskolában. Nem fizikailag, hanem verbálisan. Üzenetekben írogatnak nekik, amiket a tanárok sem tudnak ellenőrizni. Rengetegen félnek bemenni az iskolába. Azt vettem észre, hogy ma talán annyival jobb a helyzet, hogy egyre többen beszélnek erről a jelenségről, én is próbálom a lehető legtöbb platformon felhívni a figyelmet cyberbullying veszélyeire és bízom abban, hogy akit érint a probléma, akár segítséghez is fordul.

Fotó: Szabó Gábor/Origo - Origo

A SHE.HU új sorozatában, Tabuk nélkül című műsorban is érintetek majd számtalan olyan témát, amikről az emberek nem mernek beszélni, vagy nem akarnak tudomást venni. Melyik volt az, ami téged a leginkább megérintett?

A szorongás témaköre volt a legmaradandóbb. Ahogy hallgattam a többi lányt mesélni a saját élményeikről, szépen lassan realizáltam, hogy bennem is vannak ilyen érzések, én is átéltem ezt a nyomást! Laudon Andi mesélte, hogy neki már volt pánikrohama, elmondta, mit élt át, és villámcsapásként ért a felismerés, hogy ilyet már én is éreztem. Örültem annak, hogy őszintén tudunk erről a témáról is beszélni, és ha az én szememet is felnyitotta, akkor bízom abban, hogy a nézők számára is ilyen élménnyel jár majd a műsor.

Ma már rutinosabban kezeled a beszólásokat, kritikákat?

Szerencsére azon videósok közé tartozom, akik mostanra már alig kapnak negatív kommentet, ezért hálás is vagyok az én kis virtuális családomnak. A Tabuk nélkülben is érintettük ezt a témát, az influenszerkedésről beszéltünk, amikor szóba kerültek a hozzászólások. Érdekes volt hallgatni, hogy a másik három lány hogyan éli meg ezeket, hogyan kezelik a beszólásokat. Verebély Vivi és Sápi Vivi, akik csak nemrég kezdték a videózást, mennyire másképp viszonyulnak ehhez, mennyivel jobban megviseli őket, mint Laudon Andit vagy engem, akik már többet tapasztaltunk. De mi is ugyanígy kezdtük...

Influenszerként képesek vagytok hatni az emberekre. Szerinted a Tabuk nélkül című műsort kinek lesz érdemes követnie?

Hasznos lenne, hogy ezt minél több tinédzser, és a húszas évei elején járó fiatal lássa, mert rengeteg fontos témát érintünk benne. Beszélünk tinédzserkori problémákról, önmagunk elfogadásáról, akár a sminkelés negatív vagy pozitív hatásairól, de érintjük a házasság és a gyermekvállalás kérdését is. Szerintem sokan tudnak majd a mi, személyes történeteinkből erőt meríteni.

Mind a négyen népszerűek vagytok, de így együtt most szerepeltek először. Hamar egy hullámhosszra kerültetek?

Azt kell mondanom, hogy tényleg hamar megtaláltuk a közös hangot. Az elején persze még nem igazán ismertük egymást, de ahogy haladtunk a felvételekkel és egyre többet beszéltünk, úgy sikerült lelazulnunk. Ahhoz kellett idő, hogy mindannyian megnyíljunk és őszintén merjünk beszélni bármilyen témáról.

A Tabuk nélkül epizódjait 2022. január 20-tól láthatjátok a SHE.HU-n.

Nyitókép: Polyák Attila

Ezek is érdekelhetnek