A műsor egyik szereplője Sápi Vivi, aki alig másfél éve kezdett videózni, de máris több, mint félmillióan követik TikTokon. Vivivel arról beszélgettünk, hogy jutott el az agrármérnöki szaktól az év TikTokere címig, és képes lenne-e újra felállni, ha az élet megint kirántaná alóla a szőnyeget?
Nem tudatos. Képtelen lennék arra, hogy a nap minden pillanatában mosolyogjak. Ez egyébként sokaknak feltűnik, sőt, az első pár hónapban kaptam is miatta negatív kommenteket. Alapból ilyen mosolygós személyiség vagyok, ez jön belőlem.
Nagyon szokatlan volt, hogy mindent szóvá tesznek, ami nekem természetes. Kellett egy kis idő, mire megszoktam, és tudatosult bennem, hogy ezzel jár a közösségi médiában való szereplés. Olyan dolgok miatt is magyarázkodnom kellett, ami én vagyok, ami a személyiségem része. Megpróbáltam ezt humorosan, de mindenképpen kulturáltan, tisztelettel kezelni és ennek szellemében is válaszoltam a kommentekre. Fontos számomra, hogy tartsam a kapcsolatot a követőimmel.
Légiutas-kísérőként dolgoztam, amikor a vírushelyzet miatt megszűnt a légi közlekedés. Féltettem az állásomat, éreztem, hogy ennek a hosszú leállásnak nem lesz jó vége, és be is következett, amitől tartottam. Nem hosszabbították meg velem a szerződést. Ekkor kezdtem el használni a TikTokot, amíg vártam arra, mi fog történni.
Először, mint a legtöbb felhasználó, csak görgettem egymás után a videókat. Egyáltalán nem volt tudatos döntés, nem influenszer akartam lenni, csak azért használtam az alkalmazást, hogy elterelje a figyelmem. Aztán amikor feltöltöttem a videókat és megjöttek az első pozitív visszajelzések, nagyon örültem. Kiderült, hogy ebben nemcsak én lelem örömömet, hanem mások is.
Nagyon jól indult a légiutas-kísérő karrierem, talán túl jól, és rajtam kívülálló okok miatt egy csapásra vége lett. A TikTok abszolút segített abban, hogy túllendüljek ezen a mélyponton, egyfajta kiútként szolgált, kikapcsolt, és amíg néztem mások videóit, nem azon agyaltam, hogy most mi lesz, mihez fogok kezdeni?
A gimnáziumban éreztem először azt, nevezhetjük kis pániknak is, hogy nem tudtam, mi legyen belőlem. Mindenből tanultunk egy kicsit, minden témába belekóstoltunk a négy év alatt, engem pedig minden érdekelt, szerencsére jó tanuló voltam. Végül azért esett a választásom az agrármérnöki szakra, mert vidéken nőttem fel, nagyon szeretem a természetet, az állatokat. De ez mégis kevés volt, azt éreztem, hogy másban is ki szeretném magam próbálni, nem akartam már ilyen fiatalon csak egy területre koncentrálni. Elvégeztem a főiskola közben egy stylist tanfolyamot és a sulival párhuzamosan munkát vállaltam. Tévéműsorokba dolgoztam be stylistként.
A diploma után megint válaszút elé érkeztem. Tanuljak tovább? Helyezkedjek el a szakmámban? Mi az, ami boldoggá tenne? Ezek a kérdések kavarogtak bennem, amikor pusztán kíváncsiságból elmentem az egyik légitársaság nyílt napjára. A cég a sulival egyszerre jelzett vissza, én pedig a növényorvosi szak helyett a légiutas-kísérő tanfolyamot választottam. Nem bántam meg. Már nem azt a világot éljük, hogy kitanulsz valamit és egész életeden át azt kell csináljad.
Annyi ilyen helyzetből kellett már az életem során talpra álljak, hogy szinte fel se veszem. Nem gondolkoztam azon, mi lenne, ha...? Megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket, nem kezdtem el rettegni emiatt.
Tudom, hogy ha jönne egy újabb mélypont, akkor megint addig hajtanám magam, amíg újra nem azt csinálhatom, amit szeretek.
Sőt, visszatérve a leállásra, őszintén mondom, egészen jól esett, hogy félre tudtam tenni a telefont, amire most szinte esélyem sincs. Nem volt elérhető a Messenger, nem kellett posztolni sem, de az élet nem állt meg.
Igen, az egyik adásban kiemelten foglalkozunk a közösségi média szerepével, pozitív hatásával és árnyoldalaival. Nagyon sokrétű a műsor témaválasztása, izgalmasak a beszélgetések, szóba kerül például a konfliktuskezelés, a testpozitivitás, csupa olyan dolog, amikhez mindannyian hozzá tudunk szólni. Örülök, hogy mi négyünket választottak ki a műsorba, különbözőek vagyunk, mégis hamar egy hullámhosszra kerültünk.
Úgy gondolom, hogy erről még mindig nem esik elég szó, pedig az életünk része. Nagy szükség lenne arra szerintem, hogy már az iskolában is beszéljenek arról, milyen veszélyek fenyegethetik az embereket. Sokan bele sem gondolnak abba, hogy amit posztolnak - lehet az egy ártalmatlan fotó - azt rengetegen láthatják. Olyanok is, akiknek nem kéne. A felvilágosítással elejét vehetnénk az online bántalmazásnak. Szerintem a Tabuk nélkül azért is lesz hasznos műsor, mert segít tisztázni rengeteg olyan kérdést, amikről nem is gondoljuk, hogy beszélnünk kéne.
Az influenszer téma állt hozzám a legközelebb, abban az adásban éreztem magam a legjobban. Észre sem vettem egy idő után, hogy kamerák is vannak körülöttünk, olyan jókat sztoriztunk. Megosztottuk egymással a tapasztalatokat és rájöttem, nem vagyok egyedül a problémáimmal. Bennem is megfogalmazódtak ugyanazok a kérdések, mint ami a lányokban és visszaigazolták, hogy jó úton haladok.
Személyesen most találkoztam velük először, de ismertem mindegyikőjük videóit. Mindenkit ilyennek is képzeltem el. Erről beszéltünk is, hogy milyen jól tud esni, amikor valaki azt mondja, hogy pont olyan vagy, mint a videókban. Ez azt jelenti számomra, hogy
önazonos vagyok, nem mutatok mást, nem játszom meg magam és olyan vagyok a videókban, mint amilyen valójában.
A Tabuk nélkül epizódjai 2022. január 20-tól lesznek láthatók a SHE.HU-n.
Nyitókép: Polyák Attila
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.