Egy stewardess élete - Nem csak jól nevelt Barbie babák vagyunk!

És minél többet tudtam meg erről a magas fokú képzettséget igénylő, felelősségteljes munkakörről, annál jobban kezdett el érdekelni a dolog! De kár tagadni, az a különös a misztikum, ami a mai napig körülveszi ezt a foglalkozást, az fogott meg igazán.

Rájöttem, hogy Stewinak - mi így hívjuk magunkat - lenni nemcsak egy szakma, hanem egy életérzés. Ám mielőtt bárki hirtelen felindulásból rávetné magát a légitársaságok honlapjaira felvételi lehetőség után kutatva, szeretnék mindenkit figyelmeztetni: csak az álljon stewardessnek, aki a pozitívumok mellett a negatívumokat is vállalja!

Előfordulhat az is, hogy az utolsó pillanatban történik változás a beosztásban, és akkor le kell mondani a találkozókat, programokat. Az ünnepnapok és a hétvégék is munkanapnak számítanak, hiszen a repülés ilyenkor se áll le! És bizony simán előfordulhat, hogy egy másik országban kell karácsonyoznunk, addig teljesen ismeretlen kollégákkal...

Nálunk nincs olyan, hogy ebédszünet. Rengetegszer előfordul, hogy éppen csak arra van időnk, hogy a mellékhelyiség mellett állva bekapjunk egy falatot, miközben egymásnak adják át a kilincset az utasok. Ilyenkor a nyitva hagyott WC ajtó mellett kívánnak nekünk jó étvágyat. És éhség, kialvatlanság, jet lag ide vagy oda, mi stewardessek vagyunk! Akik szépek, kedvesek, udvariasak és türelmesek. Mindig, minden körülmények között!

De mindezekkel együtt, a teljes szakma nevében kijelenthetem: ez a világ legjobb munkája, és nem szívesen cserélném semmi másra!

Én és az utasok

Az utasok igazából általában tündér aranyosak, nagyon ritkán keveredünk konfliktusba velük. De azokat az eseteket is igyekszünk türelemmel kezelni. Persze egy kis humor sose árt...

Ezzel kapcsolatban rengeteg apró történetem van. Volt már részeg és WC-ben dohányzó utas is. Találkoztam muszlim utassal, aki gurulás közben szerette volna használni a mosdót. És mikor felszólítottuk, hogy foglalja el a helyét, mert most nem használhatja a mellékhelyiséget, hangosan ordítozva közölte: neki egy nő nem parancsolgathat...

Végül nekünk kellett közbeavatkozni: megmondtuk nekik, hogy veszélyeztetik a többi utas és az egész járat biztonságát, és ha most nem fejezik be ezt a viselkedést, azonnal leszállunk a legközelebbi repülőtéren.

Volt egy utasom, aki az italszerviz közepén kezdett méltatlankodni: "Mikor szállunk már fel végre? Már egy órája úton kellene lennünk!" Ekkor megkértük, hogy nézzen ki az ablakon, mert épp 9000 méter magasan repülünk. Erre már nem mondott semmit, csak kért egy kólát - mintha mi sem történt volna.

De ezek igazán apró bosszúságok ahhoz képest, hogy légiutas-kísérőként bejárhatjuk szinte az egész világot! Jó, talán nem az egészet, de rengeteg olyan helyre eljuthatunk, amiről amúgy csak álmodozhatnánk - vagy ahova csak hatalmas áldozatok árán juthatnánk el. Az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor a cég állja az ellátást, és minimum 4 csillagos szállodában lakhatunk.

Ez az állás nem egy monoton irodai munka: nincs két egyforma járat, a munka rendkívül változatos, így nehezen lehet megunni. Arról nem is beszélve, hogy idegen kultúrákat ismerhetsz meg - már csak az utasok révén is.

Szóval, ha nemcsak a tökéletes frizurák és a csini egyenruhák miatt kacérkodsz a gondolattal, hogy te is stewardess legyél, hanem úgy mindenestül - a jó és rossz dolgokkal együtt - vonz ez a hatalmas kaland, akkor ne félj belevágni!

Franciska történetét Dörök Vanda jegyezte le

Nyitókép: iStockphoto