Instant ünnepeink, avagy miért is siettetnénk a rohanó időt?

Nézem a bevásárlóközpontokat...
Nyár végén már a töklámpások sorakoznak a temetőmécsesekkel libasorban, október végén pedig rácsodálkozom az ablakokban olvadozó, tavalyról ott felejtett mikulásokra, akik a kertben megfáradt húsvéti tojásfát bámulják rendületlenül. Az utcánkban sokan le sem szedték a karácsonyi girlandot, és a jégcsap - égősor is évek óta az eresz alatt figyel a falubelieknél.

Emlékszel még gyermekkorod karácsonyaira, vagy a szüleiddel töltött egy hétre a Balatonon? Olyan lassan és szépen telt az idő, előkerült a társas és a labda. Együtt volt a család, és senki nem sietett sehová, legalábbis azokban a napokban semmiképp. Személy szerint, én egész évben a karácsony estét vártam a legjobban, mert tudtam, hogy akkor minden olyan más. Akár a mesében.

Ma meg már sokan december első napjaiban felállítják a fenyőfát, az időre hivatkoznak, hogy olyan hamar elmegy. Pedig az idő nem megy sehova, csak mi rohanunk. Instant éljük a világunkat, neten rendelünk, mobilalkalmazáson keresztül, virtuálisan tudjuk le a képeslapokat. Értem én, a vírushelyzet miatt sok minden átalakult, meg fontos az ökológiai lábnyomunk csökkentése, és az ökotudatos ünneplés is reneszánszát éli napjainkban.

Csak, hogy nem volt mindig covid, és az internetes világ előtt is egész jól megvoltunk. Biztosan megvan minden előnye a műanyag és farost karácsonyfáknak is, de amikor a szerelmeddel, vagy gyermekeddel kiválasztod a piacon a zöld fenyőt, azért az egészen más, nem igaz? És ugye az is megvan, amikor otthon a friss fenyőével keveredik a mézeskalács jellegzetes ünnepi illata?

Nézem a bevásárlóközpontokat, a munka után egymást lökdécselő, tolakodó embereket. Mindenki tiszta ideg és leharcolt. Miért is? Mert ezt diktálja a tempó 2021-ben, mert ilyen az időbeosztás, mert túl stresszes az életünk? És mi a helyzet velünk, mi van ott belül a szívünkben?
Mi lenne, ha megállnánk egy kis időre, és a telefonjaink nyomkodása helyett, megfigyelnénk egy kicsit. Megfigyelnénk magunkat. Észrevennénk ami odakint van, túl a virtuális, instant világunkon. Mert ugyan az időt meg nem állíthatjuk, ám lelassítani azért megpróbálhatnánk.

Nyitókép: Shutterstock