Ne viselkedj már úgy, mint egy óvodás - a visszautasítást tudni kellene kezelni

Sosem gondoltam, hogy ez lesz a vége annak, ha valakivel udvariasan megpróbálod közölni, hogy most éppen nem alkalmas a közeledése. Tudom én, hogy a visszautasításnak nincsen olyan formája, ami valahol ne fájna, de úgy gondolom, hogy egy felnőtt embernek tudnia kell kezelnie egy ilyen helyzetet, méghozzá nem óvodás módjára, megsértődve.

Mindenkivel megesett már, hogy nem kellett. Aki aktívan keresi a párját, sokszor találkozhatott már ilyen szituációval. Nehéz, hiszen mindenképpen sérül legalább az egónk, ha a szívünk nem is (mindig). Ez azonban, - ha tetszik, ha nem -, a randizás velejárója, és tudni kell kezelni. Számomra felfoghatatlan az, ha valaki vérig sértődik, és óvodás módjára kezd viselkedni csak azért, mert visszautasították. Pedig Tibi pontosan így viselkedett, miközben igazából nem is utasítottam vissza, és még csak nem is randiztunk... El sem jutottunk odáig, de azóta hallgatom innen-onnan, miket mond rólam, pedig összesen három mondatot beszéltünk.

Egy esküvőn találkoztunk, ahol nagyjából én voltam az egyetlen, aki nem párban érkezett, így nem volt nehéz kiszúrnia az egyetlen szingli srácnak. Beszélni azonban nem sokat beszéltünk, a szertartás után egy mondatot váltottunk. Mint megtudtam, addigra már érdeklődött rólam a menyasszonynál, aki elárulta neki, hogy éppen találkozgatok valakivel, aki igen ígéretesnek tűnik, vagyis éppen most nem vagyok randiképes, mert én nem szoktam egyszerre több vasat tartani a tűzbe. Mivel az egymondatos beszélgetésünk után olyan nagyon nem kereste a társaságomat úgy gondoltam, hogy elfogadta a helyzetet.

Ezután jött a lakodalom, ahol szintén nem egymással foglalkoztunk, egyszer szólított meg, de ez a beszélgetés sem tartott 1 percnél tovább. Mindenki mással igen aktívan kommunikált, ahogy én is. A meglepetés csak az este végén érkezett: búcsúzáskor odajött hozzám, és megkérdezte, láthat-e még valahol. Kicsit összezavarodtam, hiszen tudta, tulajdonképpen nem vagyok egyedülálló, és az egész este tanúsított viselkedéséből ez a lépés egyáltalán nem következett.

Forrás: Shutterstock

Kiderült, hogy nem egy városban lakunk, hanem konkrétan az ország két végén, ezért azzal köszöntem el tőle, hogy ha felém jár, akkor szóljon. Véleményem szerint ez nem egy durva visszautasítás sőt, egyáltalán nem is nevezném annak. Semmiképpen nem állt szándékomban megbántani, és azért nem is mondtam kerek perec nemet, mert az egész asztaltársaság hallotta a beszélgetésünket, és nem akartam, hogy megalázva érezze magát. Ennek ellenére ő totálisan megsértődött, és azóta szid a közös barátainknak.

Teljesen értetlenül állok a dolog előtt, hiszen nem arról van szó, hogy csúnyán bántam volna vele, arról sem hogy másfajta jeleket küldtem volna felé. Konkrétan egyáltalán nem foglalkoztunk egymással a buli alatt, kifejezetten igyekeztem nem félrevezetni. Ez a viselkedés még akkor is indokolatlan lenne, ha átbeszélgettük volna az egész estét, hiszen létezik azért az is, hogy csak úgy kommunikál két ember egymással. Úgy tűnik azonban, hogy ő többet gondolt a néhány mondatunkba, és mivel valószínűleg vérig sértődött a visszautasítástól, azóta igyekszik mindenki tudtára hozni, hogy elfogadhatatlanul viselkedtem. Teszi ezt annak ellenére, hogy azóta már talált egy nálam „sokkal jobbat", aki nem problémázik azon, hogy iszonyatosan messze laknak egymástól. Örülök, de ha ő egy boldog ember egy nálam sokkal gyönyörűbb és jobb fej lánnyal, akkor miért foglalkozik még mindig azzal, hogy lejárasson engem a barátaim előtt? Persze ez nem sikerülhet, és őszintén, nem bosszant a viselkedése, egyszerűen csak nem értem. Mindenkinek jogában áll nemet mondani, neki is, és feltételezem, volt is már rá példa. Rossz érzés a visszautasítás? Vitán felüli. Mindenki élt már át hasonlót, én ennél sokkal rosszabbakat is, mégsem szidtam senkit a barátainak csak azért, mert nem vonzódott hozzám. Pláne nem azért, mert már van valakije, és nem akar zsonglőrködni. Ezzel a viselkedésével csak egyetlen dolgot ért el: biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem, neki pedig sok boldogságot kívánok a nálam sokkal csinosabb lánnyal, - őszintén.

    Ezek is érdekelhetnek