Sokkot kaptam, amikor kiderült, te vagy a legjobb barátnőm szíve választottja..

Emiatt a társkereső profilom is elég lazán volt felépítve. Nem a nagy szerelmet, csupán alkalmi időtöltést kerestem. Össze is ismerkedtem egy jóképű pasival, aki látszólag ugyanazt akarta, mint én. Beszélgetni kezdtünk, aztán összehoztunk egy randit, ami végül kellőképpen jól sült el. Nem volt utána egymásnál alvás, mindenki a maga lakásában, ágyában kezdte a másnapot és írt a másiknak „jó reggelt" üzenetet.

Bevallom őszintén, ez kényelmes volt így nekem. Nem kellett azon rágódnom, vajon hány nőt szédít még, vagy épp kavar-e valaki mással, miután lelép tőlem. Valamint a pasinak sem kellett hasonló dolgok miatt idegeskednie. Így ment ez a kis viszony: időközönként, kielégítően, és minden mentesen. Nagyjából három hónapig tartott, majd közölte velem, hogy talált valakit, hagyjuk abba a kis légyottjainkat. Először furának találtam, de hát végül is ő tudja, gondoltam, ezért játszi könnyedséggel búcsút intettem neki.

Mindeközben a legjobb barátnőm már nagyjából hetek óta burkoltan célozgatott arra, hogy új kapcsolata van. Már megtanultam, ha felhőtlenül jókedvű és sokat vigyorog, akkor bizony új pasi van a dologban. "Na, szép! Engem ejtett az alkalmi kufircom, ő meg rálel élete hercegére... ez a te formád, Fati" - dünnyögtem magamban.

A barátnőm szerette volna végre bemutatni nekem szíve választottját. Szuper titkosan vágott bele a kapcsolatba. Se egy privátban küldött kép a pasiról, se közös kép a közösségi médiában és még a Facebook státuszát is fű alatt változtatta meg - nem megjelölve benne az úriembert. Azt gondoltam, hogy talán a srácnak nincs is profilja sehol, emiatt nem teszi közzé, vagy jelöli meg őt a barátnőm. Viszont az, hogy még előlem is titkolta a kilétét, szokatlan volt. Azonban azt gondoltam, talán ez most egy kísérlet, hogy végre ne kürtölje világgá a boldogságát, hanem először önmagában élje meg.

Épp a nagy bemutatásra sminkeltem, miközben lapozgattam a társkeresőt. Szembejött velem a kufirc partneremmel váltott üzeneteink garmadája. Egy pillanatra elgondolkodtam, vajon mi lehet vele? Vajon boldog azzal a csajjal, akiért felfüggesztette a kis viszonyunkat? Barátilag ráírjak, hogy „Hahó! Mizu veled?". Nem! Nem kontárkodom bele más életébe. Kitöröltem az üzeneteinket, és tovább készülődtem.

Én előbb odaértem a bárba, mint ők, ezért kértem már magamnak egy italt. Nagyjából a felénél jártam, amikor a barátnőm lehuppant mellém - egyedül.

- Hát a lovagod? - Kérdeztem, majd adtam neki két puszit.

- Mosdóba ment. De mondta, hogy addig kérjek valamit inni, szóval... - majd a pultoshoz fordult és kért mindkettőjüknek egy-egy italt. Már épp lerakták elé a pultra, mikor a vállát átkarolva megjelent a nagybetűs férfi. A kufircom. Amikor felnéztem és találkozott a tekintetünk, szerintem a sminkem alatt vagy húsz árnyalattal lettem sápadtabb, mint alapból szoktam lenni...

- Hadd mutassam be a legjobb barátnőmet! Ő itt Fatima.

- Örvendek... - mosolyogtam kényszeredetten, majd futólag kezet ráztunk, pedig a srác már pusziért hajolt. Ő jobban leplezte a zavarát, mint én, én teljesen lefagytam a helyzettől.

- Ő az, aki elrabolta a szívemet! - Bújt mosolyogva barátnőm a sráchoz, én pedig inkább a piámba menekültem, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy másfél hete az őt átkaroló kéz még engem szorított magához, a keze pedig az én csípőmet markolta...

Fatima történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock