Csak az lehet szerelem, amikor pillangók cikáznak a hasamban?

Egy történettel indítom az írásomat, ami sokunk története is lehetne. „A nagy találkozás" pillanatában érezzük, ha a másikkal dolgunk van. Ez a momentum képes végzetesen éket verni mindkét fél elméjében és szívében is. Emlékszünk arra, ahogy először egymás szemébe mélyen belefúrtuk tekintetünket, és kérdés nélkül tudtuk: mi nem barátkozni fogunk. A kedvesemmel is épp így történt. Már két hete ugyanazon a helyen dolgoztunk és gyakorlatilag észre sem vettük egymást, amikor egyszer csak: bumm. Elkezdődött valami, ami hosszú évek óta kiapadhatatlan.

Minden olyan alkalommal, amikor beszéltünk vagy akár az első randevúnk előtt, fátyol szárnyú pillangók hada cikázott a gyomromban. Az újdonság varázsa és személyének megismerése rózsás és levendulaszínű lepkékkel töltötte meg bensőmet, melyek minden újabb üzenetnél vagy hívásnál tombolni kezdtek. Úgy tűnt, elérhető a közösségi felületen, s mikor mégsem érkezett válasz levelemre, akkor hatalmas és indokolatlan űrt éreztem magamban. Utólag magam sem értem, hogy miért reagáltam így, de vigasztaló, hogy a 19 éves énemhez képest a mai fejem már jóval érettebb és nyitottabb szemlélettel vizsgálódik.

Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy mitől jók vagy rosszak a cikázó lepkéink. Gyomrunk és lelkünk pillangóit az új kapcsolat érzése, impulzusa, annak formálódása váltja ki. Bizsergést és eufóriát épít, és képes a felhők felé repíteni, melyre örömmel gondolunk vissza. Évekkel később, még sokszor visszaidéződik bennem a lepkeraj, s ez az izgalom mindig bizonyosságot ad az érzéseimmel kapcsolatban.

Megnéztem egy videót, ami megértést generált bennem arra, hogy:

Valóban jó, ha én teljes bizonyossággal a szerelmet és boldogságot társítom a cikázó pillangókhoz?

Ez tényleg az a szerelem, ami a végtelenségig kielégítő tud lenni és szabadsággal, önállósággal ruház fel?

Az aspektus éppen azt veti fel, hogy a szerelem keresett megélése nem így lép életünkbe.

Függeni a másik jelenlététől, véleményétől, létezésétől. „Nélküled semmit sem érek". Oly sok szálló gondolatot lehetne írni, de egyike sem arról árulkodik, hogy az egyén milyen jól tudja életét szuverenitásban élni, ha van párkapcsolata, ha nincs.

Kettős érzések kavarognak bennem: tizenévesen nem éreztem úgy, hogy a pillangók függő viszonyt táplálnának bensőmben, mégis óriási relevanciája van ennek a szerelemmel nem kompatibilis nézetnek. Ha a mai igényeimet nézem, akkor természetesen nem adnám a fejem egy egymástól való függő viszonyba, kapcsolódásba. Helyén kell kezelni a pillangók mibenlétét, mely szerint az egészséges izgalom vagy a tudatmódosítás erejével élnek.

Az ihlető videó záró gondolata, hogy ne olyan férfit, társat keress, akitől pillangók cikáznak a gyomrodban, hanem olyat, aki mellett önmagad lehetsz. Nincs annál kielégítőbb, mint szerepek és játszmák nélkül, önmagunk teljességében megvalósítani magunkat, társunkkal kéz a kézben.

Nyitókép:Shutterstock