Hogy egyem azt az angyalbögyörődet! - Szokatlan nevű finomságaink

Apukám, behoznád az angyalbögyörőt a spájzból? - szólongatta kedélyesen nagyapót egy szerda délelőtt nagymamám, úgy 40 évvel ezelőtt. Viszem Anyukám, viszem már, - válaszolt nagyapám, de még mielőtt visszatért volna a fazék krumplinudlival, beleharapott egyet a frissen száradt házikolbászba. Oh, egyem a szívét, de szeretett enni a drága. Aztán jóval később a Csengetett Mylord-ban újfent hallottuk azt a vicces kis szót, hogy angyalbögyörő. Gondoltam, most már utánajárok, honnan is kapta pontosan a nevét ez a finomság.

A szomszéd fiú dédapja vucerliként emlegette, (ha jól emlékszem szász eredetű név). Az értelmező szótár szerint hengeres, főtt tésztaféléről beszélünk. Ugye abban egyetértetek velem, hogy a krumplis tészta, sokunk gyermekkori kedvence. Mármint, itt most a krumpliból készülő édességekre gondolok. Még a nyál is összecsordul a számban, ha a szilvásgombócra, barátfülére és a prézlis nudlira gondolok. pofonegyszerű elkészíteni, mégis olyan nehezen kezdünk neki. Talán, mert rohanunk, vagy mert lusták vagyunk, nem tudom, de annak idején a nagymamák oly nagy örömmel gyúrták nekünk.

Hogy bármikor elkészülhessen otthon is az angyalbögyörőcske, elhoztam a hagyományos alapreceptet nektek. Amire szükségetek lesz: 5-6 nagyobb burgonya, 2 tojás, 500 g liszt, kevés cukor, kevés olaj és zsemlemorzsa. A szóráshoz pedig vaníliás porcukor. Én így készítem:

Az értelmező kéziszótár szerint első értelmezés az angyalbögyörőre: Hengeres, főtt tésztaféle; három-négy centi hosszú, vékony rudacska alakú, főtt, burgonyás tésztából készült étel. Ez teljesen elfogadható, bárki megérti. A nagymama angyalbögyörőt főz ebédre pirított, cukros zsemlemorzsával. Az angyalbögyörő ugyanolyan tésztából készül, mint a szilvás gombóc! - milyen bájosan értelmezik.

No de a második magyarázatnál nagyot csodálkoztam: Kisfiú hímvesszője, fejletlen nemi szerve. A templom falán levő angyalka angyalbögyörőjét nem takarja semmi. Az anya megtisztogatja kisfia angyalbögyörőjét. Upsz, ezt a pajzán konyhanyelvet! Ejnye no. Kiskorúak is olvassák ám az írást, hát ez meg honnan jött? Persze értem én, akkoriban a kukoricafejtés közben, kellett valami pikáns kis sztorizgatás, mert ugyebár a Netflix és HBO nem létezett. No, de akkor is.

Aztán egy visszafogottabb értelmezést is kapunk harmadikként: Átvitt értelemben: Kisfiú; hímnemű kisgyerek. Az anyuka angyalbögyörőjét ölelgeti. – Gyere ide, te kis angyalbögyörőm! Eredet [angyalbögyörő < angyal + bögyörő] Megjegyzés: Elnevezését valószínűleg a fiúbabák hasonló méretű és alakú pisilőjéről kapta. Most már mindenki okosabb lett egy angyalbögyörővel. De félre a tréfával, az egyik legeredetibb finomság és szinte minden konyhában fellelhető volt hetente egyszer a bögyörő.

Az én nagymamám öt gyermeket nevelt, mellette iskolában tanított és éjjelente gépelte a tanulmányait. Na meg ott voltunk neki mi is, egy alomból hét unoka, a többi kuzinról meg nem is beszélve. És semmi gépesített konyha. Akkor most kinek is van több ideje? Talán csak nagyobb elfogadásban éltek akkoriban. Ösztönösen érezték a nők és a férfiak is, hogy mi a dolguk. Hogy egy nő az otthon tűzhelye, ahonnan árad a meleg és jó köré gyűlni. Ilyen volt gyermekkoromban a nagyszülői házban. csodaszép emlékek árasztják most el a szívemet. Angyalbögyörő ide, vagy oda, hiányoztok nagyapa, nagymama. És az az idő, amit együtt tölthettem veletek!

A többi furcsa nevű étellel legközelebb érkezem, addig is ne törődjetek semmivel, főzzetek nudlit, prézlivel! ;-)