Bárhová is megyünk, mindig ugyanaz az ég lesz felettünk

Sok szempontból meghatározó helyszín számomra a Margitsziget. Itt csattant el az első csók, itt éreztem magam először szerelmesnek és teljesen szabadnak. De nem csak akkor mentem a szigetre, amikor jó kedvem volt, sokszor képes voltam egy órát utazni csak azért, hogy pár percet kinn tölthessek a Duna-parton. Hallgattam és néztem a hullámokat, sétáltam a folyó mellett és engedtem, hadd cikázzanak a gondolataim, hadd nyelje el őket a természet.

A Margitsziget mellett a Gellért-hegy a másik kedvenc helyem, ahová elvonulhattam, ahol egyedül lehettem a problémáimmal. Sétáltam, néztem a budai hegyeket, a lüktető pesti városrészeket, miközben egyre feljebb és feljebb másztam, egészen a Citadelláig. Mire felértem, tényleg úgy éreztem, hogy sikerült felülemelkedni a gondokon, még akkor is, ha megoldást nem találtam rájuk, de elfogadtam, hogy ezekkel nekem dolgom van. Ezek a megoldandó feladataim az életben.

Azt éreztem, hogy minden gondolatomat, minden negatív energiát elnyel a természet és megtisztulva, felfrissülve tudom folytatni ezután az életemet. Persze, nem csak céltalanul bolyongtam, egy időben fotóztam is, ezekbe a képekbe konzerváltam az akkori hangulatomat, a szerelmi csalódásokat. Mert legfőképp azokból volt sok, hiszen elég későn tapasztaltam meg, milyen is érezni valamit egy idegen iránt. Fájdalmas, mégis jó élmények voltak ezek.

A természetnek tényleg gyógyító ereje van, az emberi lélekre bizonyosan. A problémák elől azonban nem lehet elmenekülni. Hiába éreztem jobban magam, bárhova is mentem, mindig mindenhova vittem magammal a csomagot. Csak egy idő után új problémákkal szembesültem, új nehézségeket, érzelmeket gördített elém az élet, és ezeket bepakoltam a puttonyomban a korábbi élmények tetejére. Nem tűntek el a régiek, csak már nem láttam őket, ha kinyitottam a gondolataim zsákját.

Az egyetemi évek alatt volt egy tanárom, aki rengeteg hasznos tanáccsal látott el bennünket. Nem mindenben értettem egyet vele, de ahhoz piszkosul értett, hogy kinek, mikor, milyen idézetre, gondolatra, útmutatásra van szüksége az életben. Ő tőle hallottam ezt is:

Mennyire igaz. A problémák elől nem lehet elmenekülni. Persze vannak olyan, elsősorban anyagi dolgok, vagy kötelezettségek, amik egy másik országban csak nehezen érnek minket utol, de ami bennünk van, az elől lehetetlen elfutni. Az érzéseket, a múltunkat mindenhova elvisszük. Kezdhetünk új életet egy idegen országban, de a lelkünkben nem tudunk tiszta lapot nyitni. Ott folytatjuk tovább a saját belső történetünket, ahol tegnap abbahagytuk.

Ha nem foglalkozunk magunkkal, nem próbáljuk megérteni, mit és miért cselekedtünk, ha elfojtjuk az érzéseinket, akkor azok szépen lassan megtöltik a hátizsákot. Mi pedig egyszer, a legváratlanabb helyzetben rogyunk össze a súlya alatt. Ekkor pedig már lehet késő lesz segítséget kérni. Sokan félnek a pszichológustól, de még a barátaiknak sem mesélnek mindarról, ami bennük zajlik.

Nyitókép: Shutterstock