A szex mindent megváltoztat, úgyhogy másfél évig inkább nem feküdtem le a párommal

Én másfél évig várattam a barátomat. Itt most hagyok neked időt az ítélkezésre, meg arra, hogy elhordj mindenféle némbernek. Ha végeztél, akkor olvass nyugodtan tovább, mert kifejtem, miért tettem ezt.

Egy elég silány időszakomban ismertem meg a jelenlegi páromat. Jókor csöppent az életembe és nagyon hálás voltam, amiért az égiek küldték őt nekem. Épp elvesztettem az állásomat, haláleset sújtotta a családot, szóval eléggé rám járt a rúd. Plusz előfordult, hogy csak úgy, ok nélkül ideges és feszült voltam. A barátaimtól kábé naponta azt hallgattam, hogy „Rád férne már, hogy valaki hanyatt vágjon, Mona! Levezethetnéd a felesleges energiáidat, meg a feszkót!"

Már nekem volt kellemetlen, hogy szó szerint bárhol felhozták ezt a témát... Úgyhogy, odavoltak a boldogságtól, amikor megismertem a páromat. Egy buliban gabalyodtunk össze egy kis alkoholmámoros tánc és csókcsaták erejéig. Nem is gondoltam, hogy több lehet belőle. Főleg, hogy nem adtam be egyhamar a derekamat. Ezt persze ne úgy értsd, hogy egymáshoz sem értünk. Volt bőven simogatás, összebújás és csók – gyakran kulcscsontig bezárólag –, de én ennél többet nem is igényeltem. Részemről ez nem előre megfontolt szándék volt, és szűz sem voltam már, de az előző párkapcsolataim nem sokkal azután kezdtek el gallyra menni, hogy lefeküdtünk egymással – tehát viszonylag hamar.

Amíg nincs szex a kapcsolatban, van kettőtök között egyfajta pikantéria. A kiteljesedésre való várakozás izgalma. Sokkal másabb az érintés és a csók az első szex előtt, mint utána. Ha megvolt a szex, akkor a pasi már nem olyan gyengéd és cuki, mint előtte volt, mert ő a szexet igényli törődésként, míg én csak a szimpla összebújós-csókolózást a kanapén heverve. Öt előző kapcsolatomból három ilyen volt, ezért szerettem volna, ha a hatodik az életemben nem ilyenné fajul.

Szerencsére ő partner volt ebben. Nem siettetett semmit, és tiszteletben tartotta, ha megálljt fújtam. És piszok mázlista vagyok, mert szexhiány miatt félre sem kacsintgatott, pedig valahol legbelül féltem attól, hogy ez lehet a vége. És abszolút meg is értettem volna, bár valószínűleg akkor és ott veszítettem volna el a hitemet aziránt, hogy vannak még nem szexcentrikus férfiak. Akiket eddig megismertem, ők a kapcsolat elején álruhát viseltek, de csak addig, amíg be nem tudtak férkőzni a bugyimba, utána pedig azonnal kimutatták a foguk fehérjét - vagy nemes egyszerűséggel eldobtak. Ötből a másik két kapcsolatom ilyen volt...

Szóval a lehető legjobbkor jött az életembe ez a másfél évig csupán vanília-kapcsolat. Ennyi idő „várakozás" után az első együtt töltött éjszaka csodálatos volt. Mindaz, ami előtte benne volt egymás érintésében és a csókjainkban átjárta az egész testünket és nem a vad, ruhatépős módon. Komótos, minden percet maximálisan elnyújtós és pillanat megélős volt. És, mi a legszebb? Az, hogy első alkalom után sem vette át a főszerepet a szex a kapcsolatunkban. Nem csináltunk belőle elcsépelt, hétköznap esti megszokott tevékenységet, hanem mindig megadtuk a módját és azok voltak a mi intim, mi-időink.

Ramóna történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock