„Az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb tudományos felfedezése volt - éppen magyar orvosok részéről - annak bizonyítása, hogy az ember lelki élete nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik. Raffai Jenő és Hidas György dolgozta ki a kapcsolatanalízis módszerét, amivel a magzat és édesanyja közötti lelki kapcsolat feltárható". (Books Kiadó)
Bár ez a könyv már régen megjelent, mindig aktuálisnak és fontosnak érzem. Kézzel fogható bizonyítékot ad arra, hogy a kisbabánkkal valóban tudunk kapcsolatot teremteni, már az anyaméhben, és arra is, milyen meghatározó, hogy egy baba várva-várt, véletlen becsúszott vagy akár nem kívánt gyermek.
Ma már kutatások bizonyítják, mennyire meghatározó egy ember egész életére nézve, várták-e őt, milyen benyomások érték az édesanyja méhében és milyen volt a születése. Ezek az élmények mélyen bevésődnek, és ha negatívak, kihatnak a felnőttkori működésre, kapcsolatokra. A jó hír az, hogy ezeket fel lehet tárni, át lehet programozni, ha fájó emlékeket hordoz valaki, azokat ki lehet oldani. Mégis, nagyon fontos, hogy a szülők tisztában legyenek ezzel a ténnyel is, amikor gyermeket vállalnak. Bár nehéz elhinni, a lélek, aki érkezik, minden rezdülést pontosan érzékel.
Van egy érdekes kifejezés a magyar nyelvben, amit mind a saját családomban, mind más édesanyáknál is hallottam: a gyermeküket "Lelkem madzagjaként" is emlegetik. Milyen érdekes összefüggés, hiszen a kisbaba az édesanyjával az anyaméhben a köldökzsinórral, mint egy madzaggal kapcsolódik össze, nemcsak testben, hanem lélekben is. Ezen keresztül kapja a tápanyagokat, a levegőt és mindent tűpontosan érzékel, amit az édesanyja: érzelmeket, hangulatokat, fizikai érzeteket egyaránt. Raffai Jenő kutatásai szerint, azok a gyermekek, akikkel az édesanyjuk vagy akár az édesapjuk is már az anyaméhben szoros kapcsolatot épített ki, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és gyorsabban fejlődnek.
Bár a Raffai-féle technikát képzett szakemberrel érdemes elsajátítani, édesanyaként és dúlaként mélyen hiszek abban, hogy bárki rá tud hangolódni a kisbabájára és fel tudja venni vele a kapcsolatot, képes vele beszélgetni. Elég hozzá, ha az anya minden nap elvonul egy kicsit, elcsöndesedik, esetleg relaxációs zenét hallgat, miközben kezét a hasára téve elképzeli, ahogyan a kisbabája a méhében lebeg. Lehet hozzá beszélni, elmondani, mennyire örül neki, mennyire szereti, gondolatban meg lehet simogatni.
Lehet neki beszélni a szülésről, a születésről, hogyan várjuk, bármiről, amiről csak szeretnénk az érkezése, lénye kapcsán. Nagyon jó tapasztalataim vannak a szülésváró meditációról, ahol lépésről-lépésre, a kisbabával való beszélgetéstől a szülésig bezárólag mindenre fel lehet készülni, ráhangolni magunkat a történésekre: a pozitív megerősítések és összekapcsolódás révén örömtelibb szülés- és születésélményről számolnak be a várandósok.
Szóval, csak biztatni tudok minden édesanyát, édesapát, beszéljen a gyermekéhez már a fogantatásától kezdve, csodás tapasztalásokban lesz részük. A kisbabák sokszor képek vagy érzések, érzetek formájában üzennek. Elég csak a Nicsak, ki beszél című filmre gondolnunk, amikor a lurkó odabent megrángatja a köldökzsinórt, akár egy telefont, és felüzen:
- Anya, héjjj, guríts le egy kis narancslevet! - s az anyuka nem tudja miért, hirtelen megkívánja a narancslevet és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy igyon egy pohárral. Ilyen egyszerűen működik ez.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
