Pár éve történt, hogy az első randi végén a randipartnerem hazavitt, a kocsiban a szemembe nézett és azt mondta: „Szeretlek!". Én köpni-nyelni sem tudtam, igaz, az egész napot együtt töltöttük, jól éreztük magunkat, de hát alig ismertük még egymást. Nem igazán tudtam, hogy erre mit kell válaszolni, így rávágtam, hogy kötve hiszem, hogy szeret, hisz alig ismer. Ennyiben maradtunk, de már akkor is éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. A harmadik randin aztán már időpontokat egyeztettünk, ő ugyanis legalább öt programot betervezett velem a következő egy hónapra. Kezdett az egész nagyon sok lenni, úgy éreztem, megfulladok és inkább szakítottam vele. Rá fél órára már ott volt a lakásom előtt, kétségbeesve könyörgött, hogy adjak neki még egy esélyt. Akkor már tudtam, hogy jól döntöttem.
Nyilván nem kellett hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjek, ez a „Szeretlek" szó nem nekem szólt. Valószínűleg annyira vágyott már valakire, akit végre szerethet, akivel összebújva elaludhat és akivel a világ összes programjára elmehet, hogy bármelyik randipartnerébe belelátta a nagy őt. Ebben az esetben én voltam az áldozat, de lehetett volna Juli, Betti vagy Anett is, ha épp velük ismerkedik. Azzal nem is lett volna gond, hogy ennyire lelkes, ha nem azt éreztem volna, hogy valójában nem akar megismerni, hanem szimplán felruházott azokkal a tulajdonságokkal, amiket egy jövendőbeli partnerében akart látni.
Mindenesetre érdekes tapasztalás volt, régen ugyanis én is hajlamos voltam arra, hogy rögtön szerelembe estem egy nekem tetsző férfivel. Mindig azt mondták a barátaim, hogy nem is az adott férfiba, hanem a szerelembe vagyok szerelmes. Így ez a szituáció egy tökéletes tükör volt a számomra, hogy ez mennyire ijesztő a másik félnek. Ebből ugyanis azonnal lejön, milyen görcsösen és kétségbeesetten keresed a szerelmet és a szép szavak nem a másik félnek, hanem az illúziódnak szólnak. Ilyenkor ugyanis nagyjából mindegy, ki áll veled szemben, a lényeg, hogy bele tudd vetíteni mindent, amire vágysz.
Nemrég történt velem egy hasonló eset. Találkoztam egy sráccal egy rendezvényen, ahol nagyjából 20 percet beszélgettünk. Elkérte a számomat és megbeszéltük, hogy kettesben folytatjuk majd a beszélgetést. Közben sajnos beteg lett, így nem tudtunk találkozni, de pár naponta beszéltünk telefonon. Bár alig ismertük még egymást, már olyanokat mondott a telefonban a közös jövőnkre nézve, amivel kapcsolatban biztosan éreztem, hogy ez nem szólhat nekem, hisz nem is ismer engem. Érdekes, hogy régen mindig azt hittem, hogy csak a nők tudnak rágörcsölni egy kapcsolatra, de az élet bebizonyította, hogy a pasik is jók ebben. S rá kellett, hogy jöjjek, ez legalább annyira ijesztő számomra, mint annak idején azon férfiak számára, akikbe én láttam bele azt, ami sosem volt ott.
Ezért sem kell bedőlni azonnal a szép szavaknak, még akkor sem, ha minden vágyad, hogy valaki szeressen. Hisz végső soron nem arra vágysz, hogy valaki beléd vetítse a vágyait, hanem arra, hogy önmagadért szeressen.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.