„Olyan csendes vagy, mondj valamit” – a legrosszabb, amit egy introvertáltnak mondhatsz

A megfelelő környezetben és társaságban sziporkázhatunk is, de idegenek között bizony gyakran előfordul, hogy megnémulunk és csak azon törjük lázasan a fejünket, hogy mit is tehetnénk hozzá a beszélgetéshez. Egyszerűen nem megy olyan természetesen a csevegés, mint az extrovertáltabb társainknak. Persze az évek alatt megtanulunk frázisokat, amiket ilyenkor elpuffogtatunk, de többnyire ahhoz, hogy teljesen feloldódjunk az kell, hogy jobban megismerjük azokat az embereket, akikkel egy asztalnál ülünk. Azzal, hogy csendben maradunk nem akarunk senkit megbántani, és nem is vagyunk defektesek. A csend számunkra egy nagyon jó barát, és sokszor inkább azt nem értjük, hogy miért kell folyton beszélni.

Ennél rosszabb módja nincs annak, hogy egy introvertáltat bevonjunk egy beszélgetésbe. Ilyenkor azt érezzük, hogy mindenki figyelmét sikerült felhívni arra, hogy – legalábbis egyelőre – nem veszünk részt annyira aktívan a társalgásban, és hirtelen olyan, mintha kipakolták volna az agyunkat. Semmi, de szó szerint semmi nem jut eszünkbe, amit hozzáfűzhetnénk az eddig elhangzottakhoz. Ez körülbelül annyira hasznos, mint amikor egy ideges embernek azt mondjuk, nyugodjon meg. A konkrét kérdésekre viszont szívesen válaszolunk, és nem, az nem konkrét kérdés, hogy mi a helyzet. A legjobb azonban, ha hagyják, hogy akkor kapcsolódjunk be a beszélgetésbe, amikor szeretnénk.

A hivatalos ügyek intézése senki számára nem élvezetes, rengeteg telefonálással és idegeskedéssel jár, az intorvertáltak ezért előre készülnek. Általában fejben végigzongorázzuk a beszélgetést, több lehetséges kimenetellel, de így is jóval több stresszel jár egy ilyen lefolytatása számunkra, és ha lehet, mindig előnyben részesítjük az online ügyintézést. Az ételrendeléssel is ugyanez a helyzet, és ha tehetjük, minden helyzetben azt a módszert választjuk, ami nem jár idegenekkel való kommunikációval.

Lehet, hogy nem minden helyzetben dől belőlünk a szó, és sokszor vagyunk egyedül, de ez nem jelenti azt, hogy meg kellene minket menteni. Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy nem ugyanazokból a dolgokból merítkezünk. Míg az extrovertáltabb embereket többnyire az tölti fel, ha minél több ember veszi őket körül, az introvertáltabb embereknek az egyedüllét ad inkább energiát. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Nyitókép: Shutterstock