Nem mindegy, hogy csak nézzük vagy pedig igazán látjuk a párunkat

Nem tudom pontosan, miért lehet ez, de azt érzem, hogy a kezdeti érdeklődése alábbhagyott, és megmaradtunk a felszínes kapirgálásnál. Nem érdeklem őt igazán, úgy szívből. Amikor esténként leülünk egymás mellé, már nem látom azt a csillogást a szemében, mert mindig mindent a fáradságra fog. Már nem érdekli igazán, mi van velem, és mi történt velem aznap a munkában, vagy úgy semmi sem, ami velem kapcsolatos. Mindenre csak legyint, miközben a gondolatai valahol máshol járnak.

Nem kapom meg tőle azt a figyelmet, amire szükségem lenne. Eddig én kezdeményeztem a beszélgetéseket, de most már visszafogtam magam, kíváncsi vagyok, hogy magától érdeklődik-e majd felőlem.

Folyton csak őt figyelem, a reakcióit, a tekintetét, de valami hiányzik belőle. Ahogy ő reagál a velem kapcsolatos dolgokra, úgy reagálok rá én is, és nem pozitív értelemben sajnos. Az ő visszacsatolása a legrosszabbat hozza ki belőlem. Teljesen más embernek láttam őt korábban, mint most. Mintha nem is az a férfi lenne, mint akibe anno beleszerettem. Emiatt pedig nem is láthat igazán. Nem tudok neki őszintén megnyílni. Nem tudom őt beavatni a lelkem legményebb dolgaiba, mert csak elbeszélünk egymás mellett.

A kezdetekkor azt éreztem, hogy tökéletesen kiegészítettük egymást, főleg amiatt, hogy nagyon eltérő személyiségek vagyunk. Az elején ez pikáns fűszerként dobta fel a kapcsolatunkat, de kisvártatva megszűnt ez az érzés, és be kell látnom, hogy már csak fizikailag vagyunk egy pár, mert együtt élünk, de a lelkünk teljesen különbözik. Ami a kezdetben összekötött, most elválaszt.

A kezdeti szenvedélyes szerelem hamarosan a feledés homályába vész, hiszen ha nem látjuk egymást úgy igazán és nem egy nyelvet beszélünk, akkor ez a kapcsolat hamarosan megszűnik és véget ér. Egy olyan kapcsolatra vágyom, amiben már akkor tudjuk, mire gondolt a másik, amikor ő még meg sem osztotta velem a gondolatait. Egy ilyen lelki kötődésre vágyom. Sokáig tartott mire erre rájöttem, mert azt hittem az a jó, ha a párom teljesen más, mint én, mert csak így tudjuk fenntartani a lelkesedést egymást iránt.

Viszont nincs annál rosszabb, minthogy nincsenek közös hobbijaink, ő nem szeret utazni sem, így a közös élménygyűjtésről teljesen megfeledkezhetek. Ő imád bulizni, eljárni a barátaival, én viszont nem szeretem a zajos helyeket, és inkább bekuckóznék, legszívesebben pedig a saját buborékunkban élnék.

Ennyi idő elteltével legalább azt tudom, hogy nem vele szeretnék lenni, hanem egy olyan társsal, akivel fél szavakból is értjük egymást, akivel éjszakába nyúló beszélgetéseink lehetnek és akivel csak úgy észrevétlenül telik az idő.

Nyitókép: Shutterstock