Az új kezdet egyik hátulütője - hogyan eresszük össze a gyerekeket?

Csipetnyi unszolást követően elkezdtem társkeresőzni. Munka és három gyerek mellett csak erre volt kapacitásom. Az esélytelenek teljes nyugalmával regisztráltam. Esténként, lefekvés előtt volt csak időm jobbra-balra húzogatni a potenciális párjaimat.

Két héten belül csevegni kezdtem egy jóképű, korombéli férfival. Móriczka néven volt fent. A bemutatkozása velős volt, viszont, - mint később kiderült -, egy valamit ő sem vallott be részletesen: ő is apuka és elvált. Utóbbit elárulta nekem bizalmasan, viszont a gyerekeiről akkor szereztem tudomást, mikor egy videó csetelés alkalmával váratlanul megjelentek a háttérben. Az ajkamba harapva fojtottam el egy mosolyt, majd mikor újra rám összpontosított, megkérdezte:

- Min somolyogsz, Eszti? - Elég gyorsan rájött, hogy a regisztrált ST betűk, rövidítve a keresztnevem becézését jelentik, de így volt titokzatos és egyedi a profilom.

- Akkor most én is bevallhatok valamit?

- Ugye nem vagy titokban férfi? – kérdezte nevetve.

- Dehogyis! A gyerekeidről jutott eszembe...

- Oh! Igen! Lebuktam... ketten vannak. Egy fiú, és egy lány. Tinédzserkor... de elég jól bírjuk.

- Nekem is vannak gyerekeim. Három. Kettő tízéves, a nagyobbik már tizennégy. Két fiú, egy lány. - félénken tettem a vallomást. Majd miután kiegyeztünk abban, hogy ez nem elrettentő egyikünk számára sem, megbeszéltünk egy randit.

A vacsora nagyon kellemesen telt - első randevúhoz képest. Utána még sétáltunk is a városban, és lőttünk egy közös fotót, hogy megmutathassuk a gyerekeknek, ki is a másik. Viszont két és fél hónap találkozgatás után úgy döntöttünk, ideje a gyerekeket is összeereszteni. Próbáltunk egy semleges területet választani az eseményhez, ezért egy állatkert látogatást hoztunk össze.

Móric gyerekei kétpetéjű ikrek voltak, így ők különösen nagy lelki szimbiózisban voltak, dacára annak, hogy a nemük eltérő volt. A fia rockeresebb stílust képviselt, volt a szájában piercing (amit állítólag az anyja engedett neki), feketét viselt, és elég távolságtartónak bizonyult. A lánya mintha most kezdene el ennek a stílusnak az ösvényén járni. Sötét körmök, sötét smink, pasztellel és feketével ötvözött ruházat.

Az én srácaim hozzájuk képest a fény gyermekei voltak. A két kisebb közül a fiamnak mindenei voltak az autók és az állatok. A lányomnak a mindenféle babák és az állatok. A tinédzser lányom minden héten más könyves fiú karakterbe volt belezúgva és nem igazán volt a társaság lelke. Nem leszek álszent: megijedtem, hogy ez a „családegyesítés" dolog hogyan fog elsülni. Két teljesen külön világnak bizonyult a két klán, még akkor is, ha köztem és Móric között tökéletes volt az összhang.

Az én két kisebbik gyermekem rögtön kiszúrta Móric gyerekeinek (számukra) különös ékszereit, külsejét, öltözetét és rájuk tapadtak. Látszólag ez az ikrekben nem váltott ki semmilyen érzelmet. Készségesen elmagyaráztak mindent, sőt, Móric lánya kézen fogta az én kis hercegnőmet és úgy indultak el bejárathoz. Az én nagyobbik lányom végigmérte Móric fiát, és inkább eliszkolt a másik két lány után, így mi hárman követtük őket együtt, a kisfiam a kezemet fogva végig vizslatta a mellettem ballagó ikerfiút.

Kicsit megnyugodtam, hogy volt azonnal oldódó gyerkőc és olyan is, akinek idő kell majd, hogy megszokja ezt a felállást. Időnk az volt bőven, s én úgy láttam, hogy nyitottság is - még ha döcögősen is indultunk neki a dolognak.

Eszti és Móric történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock