A kor csak egy szám: akkor is, ha 22 évesen egy nálam 20 évvel idősebb férfit szeretek

Már tizenhárom évesen sem tudtam normálisan beszélgetni a barátnőimmel az épp aktuális pasikról, vagy tinisztárokról, akikért odavoltak. Nekem ugyanis már akkoriban is a húsz-pluszos férfiak tetszettek.
Mielőtt még bárki is beskatulyázna; nincs apakomplexusom. Nem hagyott el, nem is halt meg. Boldog házasságban élnek anyámmal. Mindegy, mennyi idős leszek, vagy kit szeretek, életük végéig én leszek Orsika. Azon szerencsések és kevesek közé tartozom, akinek nagyon jó kapcsolata van az apjával. Sosem volt köztünk vita, sosem kaptam tőle pofont, de nem is voltam az az elkényeztetett, apuci kis hercegnője. Hamar rájöttem, hogy anyám miért szeretett bele. Köztük mondjuk csak négy év korkülönbség van, de tulajdonképpen... számít ez?

Alacsony és cingár termetem miatt alapból is fiatalabbnak nézek ki a koromnál... hát még a párom mellett, aki kábé csak egy tízessel fiatalabb, mint a tulajdon szüleim. Nem fogok hazudni, mindenkit sokkolt, amikor összejöttünk. Vicces, mert anno ő tanított nekem grafikát az általánosban, mostanra pedig kikötöttem mellette. Sokáig féltem bemutatni otthon. A barátaim időről-időre lemorzsolódtak, mikor rájöttek, hogy ez a én „perverzióm" – ahogy ők nevezték – és nem csak az átmeneti meghülyülés és a hormonok áldozata vagyok. Csupán két legjobb barátom maradt, akik előbb megismerték őt, mint bárki más. Ők nagyon örültek a boldogságomnak, mert megértették, miért is vonzódom az érettebb férfiakhoz.

Ha intelligenciában, stílusban, személyiségben azt kapjuk egy adott személytől, amit mi elvárunk, akkor nem mindegy, mennyi idős? Én azért nem jöttem ki sohasem a kortársaim hímnemű egyedeivel, mert komolytalannak éreztem őket. Náluk a hangsúly mindig a hétvégi bulikon, piáláson és lányok strigulázásán volt, én pedig nem akartam egy lenni a sokból, vagy egy strigula. Az ivás sem jött be annyira, és bőven elég volt pár hetente egy-egy buliba elmennem ahhoz, hogy meglegyen az érzés.

Többre értékeltem egy meghitt vacsorát, a mély beszélgetéseket, az összebújást, egy mozit, vagy bármi hasonlót. Ő is ilyen. Ritkán megy el a régi tanári karból barátokká vált fiúkkal. Én is általában ilyen alkalmakkor találkozom a barátaimmal. Vicces, mert nagyjából a második randinkon merte felhozni, hogy már a grafika órákon látta azt, mintha flörtölnék vele. Ezen jót mulattam! „Gondolod, hogy a tizenhárom éves Orsika tudta, mi az a flört, akkoriban?" - kérdeztem tőle.

Tény, hogy ő volt a kedvenc tanárom, de én általánosságban mindenkivel mosolygós voltam és barátságos. Persze, folyton ő járt a kis gyermeteg fantáziámban. Időnként el is kalandoztam komolyabb vizekre, közös jövő, stb., de akkor még álmodni sem mertem arról, hogy egyszer majd helyettesítőként betoppan az egyetemi órára. Annak a napnak a végén meghívott kávézni, s utána egyre gyakrabban találkoztunk. A végén már randiként tekintettünk ezekre az alkalmakra, és igyekeztünk ehhez mérten is viselkedni. Lassan közeledtünk egymás felé, bár inkább én vettem fel az ő ritmusát.

Az elmúlt évek sokat formáltak bennünket. Ha lehet, én még jobban belezúgtam, ő pedig úgy érezte, hogy egy bizonyos fajta frissességet hoztam az életébe. A családunk kölcsönösen elfogad minket – bár kettőnk közül az enyém volt a rizikósabb. Aki ismer mindkettőnket együtt és külön-külön is, az tanúsíthatja, hogy a szerelemben nem létezik matek. Mindegy, hogy a férfi vagy a nő az idősebb és hogy mennyivel. Ha megvan a másikban az, amit keres az ember, az ösztönök, az érzelmek nem fognak valószínűségszámítást végezni, hogy egy egytől-tízes skálán mennyire nyerő az, ha összejönnek.

Orsi történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock