Nem téged kerestelek, hanem önmagamat...

Szórakoztató voltál, lehengerlő stílussal és egy csipetnyi mediterrán virtussal - nem ismertem hozzád hasonlót. Néhány nappal később került sor a második randevúnkra egy kellemes kis japán étteremben. Miután megvacsoráztunk, ittunk egy pohár Koshu bort, és kibontottuk a szerencsesütit. Az én cetlimen ez állt: "Kívánd, kérd, higgy, és megkapod!"

A kívánságom teljesült, rövid időn belül egymásba szerettünk. Szárnyaltam a boldogságtól. Végre egy igazi férfi a párom! Előtted úgy meg tudtam nyílni, mint korábban még soha. Az előző kapcsolataimban átélt dolgok bizalmatlanná és sértődékennyé tettek, emiatt senkinek sem sikerült áthatolnia a védőfalamon. De te feloldottad a riadt sündisznó természetemet, újra és újra szétszedtél, aztán összeraktál. Nem sajnáltad tőlem sem az energiádat, sem a türelmedet. Gyógyítottál, babusgattál, bátorítottál.

Tetszett a higgadtságod, ahogy a munkáddal járó stresszhelyzeteket és a másokkal való konfliktusokat kezelted. De amit a legjobban szerettem benned, az az volt, ahogyan a családról gondolkodtál. Az összetartozásról. Az elkötelezettségről. És a gyerekekről. Úgy csodáltam a tökéletességed! Titokban azt kívántam, bárcsak olyan lennék, mint te.

Aztán jött egy hűvös nyári reggel, és minden megváltozott. Mintha hirtelen egy másik dimenzióba kerültem volna, holott nem történt semmi említésre méltó. Csak én lettem furcsa idegen a saját testemben. Szürreális és abszurd érzés volt, mégis felszabadító. Ágyba hoztad a kávét - csakúgy, mint máskor - és megkérdezted, hogyan aludtam. Nagyon édes voltál. Aztán mesélni kezdtél a házról, a jövőbeli otthonunkról valahol a Dunakanyarban. Én a szemedbe néztem, és hirtelen belém hasított a felismerés, hogy nem ezt akarom.

Fiatalabb koromban egyik kapcsolatból a másikba ugrottam, annyira féltem az egyedülléttől. És ezen az ominózus reggelen döbbentem rá: sosem adtam magamnak lehetőséget arra, hogy kiaknázzam a bennem rejlő potenciált. Nem tanultam meg, hogyan tehetem magamat elégedetté és boldoggá, mert ezeket mindig másoktól akartam megkapni. Örökké hálás leszek minden pillanatnak, amit veled tölthettem, de szakítanom kellett a régi életemmel ahhoz, hogy kiderüljön, mennyit érek egyedül. Remélem, megérted.

Nyitókép: Shutterstock