Pedig tudnám.
De felnőtt ember vagy, és te ismered a legjobban a feleséged. Most tételezzük fel, hogy emberileg becsülöd őt, ezért nem akarsz neki rosszat - és szerinted egy válás neki rosszabb lenne, mint az, ami csak azért nem fáj neki, mert nem tud róla. Ti dolgotok.
Az ellen viszont tudnék érveket felhozni, hogy ha már a válást kizárod, mint opciót, akkor nem kéne félmegoldásként szeretőt tartanod: ha vállaltad, hogy kitartasz, amíg a halál el nem választ, akkor ezt hűséggel kéne tenned. Szerintem. De hát emberek vagyunk, és esendőek. Te elgyengültél, és még egyszer megengedsz magadnak pár óra boldogságot. Hetente.
Lassan már két és fél éve. Na, hát ezzel van bajom. Az, ami két éve tart, az nem esendő botlás, nem "kis" elgyengülés. Sehogysem. Akkor sem, ha izomból nem akarok ítélkezni. Pedig próbálok, hidd el! De ez így nincs rendjén. Se a feleséged irányába, akit állítólag szeretsz, se a szeretőd irányába, akibe állítólag szerelmes vagy.
Nem tudom, milyen érzés, amikor a családi nyaraláson a romantikus borozgatás közben kimész a fürdőbe, hogy szexi üzeneteket válts egy másik nővel - és utána visszamész újra átkarolni a feleséged...? Aki beletúrja az arcát a mellkasodba, te pedig beleszagolsz a hajába. Nem nyom ott a szegycsontod alatt valami? Meg a torkodban nincs az a kemény kis gombócka? És ha van - remélem, hogy van, mert ez jelezné, hogy nem beteg a lelked -, hogy bírod ezt már két és fél éve? 30 hónapja tartó állandó fájdalom a torokban és a gyomorban.
De ez is a te dolgod. Viszont az már az én dolgom is, hogy közben lopod az idejét egy fiatal - vagy hát évről évre egyre kevésbé fiatal - nőnek, akit történetesen mindketten szeretünk. Én, mint a legjobb barátomat, te pedig szerelemmel. Vagy mivel. Mert hát akit szeretünk, azért aggódunk. Féltjük a jövőjét, a boldogságát. Ugye, neked is eszedbe jut a jövője annak, aki fontos neked? Mert ez a lány pazarolja az éveit. Rád. Neked már van gyereked, de neki talán pont miattad nem lesz sosem. Ismered őt, legalább annyira, mint én: ez lenne a legnagyobb büntetés a számára.
Ismered őt. És látod rajta, hogy hónapról hónapra halványul. Ő, az önbizalma, az álmai. Függ tőled. Gondolj arra, hogy neked milyen visszatérni a fürdőszobából a feleséged mellé - pedig ölelő karok várnak. Akkor neki milyen nehéz lenne véget vetni a közös történeteteknek? Úgy, hogy őt csak a nagy magány várja.
Okos ember vagy - úgy hallottam. És nem is a gonosz fajtából. Akkor, ha szeretetből tartasz ki az egyik nő mellett, szeretetből engedd el a másikat! Szeretetből te legyél elég erős, mert neked könnyebb! Mert téged van más, aki szeressen.
És nem, nem a legjobb barátnője iránt elfogult anyatigris tört elő belőlem. Ha bármelyik barátom lenne abban a helyzetben, amiben te most, ugyanúgy elmondanám ezt neki: ha neked számít, hogy te milyen ember vagy, hogy milyen nyomot hagysz a világban, akkor kérlek, vess véget ennek az áldatlan helyzetnek. Akárhogy, de vess véget! Ha a két nő nem olyan fontos neked, hogy erőd legyen megtenni, legalább önmagad miatt tedd meg! Már ha számít neked, hogy te ki vagy.
Üdv:
Egy legjobb barátnő
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.