Bántottak a kapcsolataidban, hát most te is bántasz...

Van az a félelmetes formája, ami minden átmenet nélkül vágódik le, keresztbe rakja a lábát, flegmán rád sandít, és elkezd üvölteni. Amitől hirtelen úgy megriadsz, hogy levegőt sem kapsz, mintha a mellkasodon ugrálnának, és te nem teszel mást, csak befogott füllel megpróbálod túlélni. Ez általában amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan távozik is. Persze rossz érzést hagy maga után, de az maradandó sérülés nélkül kialudható.

Eleinte talán még valami kis bódító fájdalomcsillapítót is kapsz, hogy ne érezd a kínt, és azt, hogy közel a vég. De mire feleszmélsz, már az erek is el vannak vágva, majd hanyagul a kezedbe dobja a szíved. Varrasd vissza a mellkasodba, vagy dobj a helyére egy sebtapaszt, tán attól kevésbé vérzik és fáj.

Ha túl is éled, sokáig csak kívülről bámulod, nem tudsz mit kezdeni a látvánnyal. És a helye, az a fránya fantomfájdalom sokáig nem akar enyhülni. Végül mikor újra erőre kapsz, feledve a régi fájdalmakat, fogod magad, és visszamachinálod a helyére. A remény élteti, de ezzel együtt valami furcsa amnéziában is szenved. Hiszen újra és újra képes elfelejteni a múlt sérelmeit.

Életed során végigjárod még ezt a kört egyszer-kétszer. Megjelenik a sunyi szomorúság, ami aztán előveszi a szikét, és kérdés nélkül újra és újra életveszélyes állapotba juttatja a lelked. Aztán minél többször történik meg veled, annál kisebb ketyegőd lesz. Hiszen minden ilyen kényszerműtétnél leszakad róla egy darab, amivel egy-egy parányi részed is elhal. És a sokadik ilyen után más ember leszel.

Az egyre kisebb szívedbe aztán egyre kevesebb bizalom, szeretet és kedvesség szorul... Az üresen tátongó részek örök bérlője lesz a kétség, a csalódás - és olykor a harag. És az egyre jobban összezsugorodott szívű férfiak lesznek azok, akik szerint minden nő hülye, könnyűvérű, megbízhatatlan, és csak a pénzre hajt.

Ugyanígy születnek a jégkirálynők is, akik megközelíthetetlenek, és akik inkább egy gardróbnyi ruhát vesznek magukra a jégpalotájukban, de eszük ágában sincs kimenni. Még egy újabb tavaszi napsütés reményében sem, ami talán újra virágba boríthatná őket.

Belőlük lesznek azok a botladozó lányok és nők, akiket néha ugyan megcsap a bizalom szele, de végül szó nélkül tűnnek el a férfiak életéből, mert félnek az újabb félresikerült kapcsolatoktól. És a saját nyomorukban ők sem gondolnak arra, hogy most ők sebeznek, vágnak, szúrnak. Pont azt teszik, amiből ők még csak lábadoznak.

Eszedbe jut, hogy milyen töréseket okozol, amikor nem vagy őszinte, amikor nem lesz semmi a "majd visszahívlakból, a majd találkozunkból", a sok majd ígéretből - és a "most hűségből" sem? Akiknek ártasz, utánad majd lehet, hogy miattad nézik le, dobják el, verik át azt az embert, aki megbecsülte volna őket - nem úgy, mint te. Egyszerre több emberen gázolsz át kíméletlenül...

Ha újra letelepszel valaki mellé, kérlek, jussanak eszedbe ezek a gondolatok, mielőtt nekilátsz legyilkolni annak az embernek az érzéseit, aki lehet, hogy mindenét neked adná...

Nyitókép: Shutterstock