Tűrjem, hogy a nagyi mindent megenged a gyerekemnek?

Mindegy volt, melyik nap, csak ott lehessen. Mindig nagyokat játszottak, vagy épp mesét olvastak. Történeteket találtak ki, és együtt sütöttek. Zsuzsa azonban minden alkalommal észrevette, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, miután hazaér a nagy ramazuriból.

Zsuzsa, aki megszállottan takarította végig a lakást minden áldott nap, teljességgel elborzadt, mikor a kis Csillácska akkora rumlit csinált a konyhában, hogy ránézni is fájdalom volt. Edények, tányérok és poharak törtek, hulltak, csörömpöltek. Szállt a liszt, és repült a morzsa. A kérdésre pedig, hogy miért tette, csak ennyi volt: mert a nagyinál is szabad ilyet!

Miután végzett a tetthely eltakarításával, asztalhoz ültek vacsorázni. A kislány unott arccal, az asztalra könyökölve turkálta a villával az ételt.

- Csilla, mit csinálsz? Miért nem eszel rendesen?

- Mert ezt nem szeretem! A nagyi mindig megkérdezi, hogy mit akarok enni, és azt csinálja meg nekem!

- És mit szoktál kérni a mamától?

- Csokitortát! - vágta rá a kicsi csillogó szemmel.

Zsuzsa arcáról szavak nélkül is le lehetett olvasni a gondolatait.

- Csokitortát... - gondolta magában. - Az kell a gyereknek vacsorára. Utána meg nem lehet bírni vele. Édesanyám, nem tudom, mit vétettem ellened, de biztos valami oltári nagy baklövést csinálhattam, hogy így büntetsz engem!

- Jó reggelt - nyitott be egy nap az anyja ajtaján.

- Jó reggelt, édesem! Mi szél hozott ilyen korán?

- Beszélnünk kell Csilláról, mert mostanában nem lehet vele bírni. Akárhányszor elhozom hozzád, másnap kezelhetetlenné válik. Miért engedsz meg neki mindenféle őrültséget? Miért kap édességet vacsorára? Te is tudod, hogy ez nem használ neki. Mikor én gyerek voltam, sohasem volt torta vacsira. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan kirámol mindent a szekrényekből. Összetöri a dolgokat, elpocsékolja a bespájzolt ételt, mondván, nálad ezt is szabad. Anya, miért csinálod ezt? Haragszol rám?

- Kislányom, hadd kérdezzek valamit! Emlékszel a nagymamádra?

- Persze! Imádtam a nagyit, te is jól tudod!

- Emlékszel, hogy mi mindent megtehettél nála, amit otthon nem volt szabad?

- Emlékszem - felelte lesütött szemmel Zsuzsa.

- Azt kérdezed, miért teszem? Azért, amiért anno a te nagymamád is tette. Mert imádom az unokámat. Mindent meg akarok adni neki, amit nektek régen nem adhattam. Egy helyet, ahol nincsenek szabályok, ahol önfeledt a móka és határtalan a kacagás. Ahol lehet pakolni és csokitortát enni vacsira. Emléket akarok neki adni. Hogy sok év elteltével, mikor én már nem leszek, csak mosolyogva gondoljon a nagyira és a sok szuper dologra, amit együtt csináltunk. Hidd el, lányom, te is ugyanezt fogod majd tenni! Jussak majd eszedbe, amikor az asztalnál Csilla fog számonkérni téged hasonlók miatt!

Zsuzsa nem tudott mit mondani. Úgy érezte, ezek az érvek ellen tehetetlen. Végül nem szólt semmit, csak mosolyogva átölte édesanyját, és belenyugodott a hallottakba...

Nyitókép: Shutterstock